Egy igazi könyvszerető ember nemcsak olvassa a könyvet. Hanem szereti is.

Egy félig olvasott könyv olyan, akár egy befejezetlen szerelmi kaland.

Az ismételgetés nem a tudományos művekre, hanem a tanító könyvekre jellemző - vagy a hittérítésre.

Ha beszélgetsz a könyvvel, inkább a kutató kételyével, mint a csodavárók vakhitével fordulj hozzá.

Az olvasás elfeledteti velem, valójában miért is olvasok, már csak merő vágyakozás vagyok, elepedek az után a pompázatosság és totális eredetiség után, amelyet itt oldalról oldalra fölfedezek.

Az olvasás talán inkább impregnáló aktus, amelynek során a tudat ugyan alaposan átitatódik, de olyan észrevétlen-ozmotikus módon, hogy a folyamatot magát nem észleljük.

Az életet a valóságban nem lehet megváltoztatni, csak a könyvekben. Csak ott lehet mindent eltörölni egyetlen szóval. Felszabadulni a dolgok súlya alól. Meg nem történtté tenni az aljasságokat, kilépni a világból, máshová varázsolni magunkat.

Úgy tűnik, mintha egy könyv megírása önálló munka lenne, de a valóságban, ha azt akarjuk, hogy ezrekhez, sőt lehetőleg milliókhoz eljusson, akkor egy egész csapatra van szükség hozzá.

Az élet nagy kérdéseire leginkább mégis a könyvekben találhatunk választ.

Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod.

Egy író ír egy könyvet. Ha az a könyv jó, a sugarai melegítik a világot, és ez az ő egyetlen politikája... Ha rossz, a sugarai lankadtan lógnak alá. És ez az ő egész politikája, csakhogy ezúttal nem használta sikerrel.

Rajongok a lexikonokért. Az az egyetlen hely a világon, ahol mindennek megvan a magyarázata, és megvan a lélek nyugalma. Ők ott mindenben abszolút biztosak.

Az olvasó megszokta, hogy a legfájdalmasabb kérdéseket felvető művek végén is lel valami útmutatást vagy ajánlatot a megoldásra, amely fölvert lelkiismeretét megnyugtassa, ha csak annyira is, hogy még sincs veszve minden, mert lám, ha akadt, aki felfedezte a bajt, lesznek, akik meg is gyógyítják.

Semmi sem fontosabb az olvasásnál: hazudik, aki azt állítja, hogy az olvasás passzív időtöltés. Olvasni, érezni, érteni, tanulmányozni, ez az egyetlen módja, hogy az ember megtapasztaljon egy másik, a sajátjával párhuzamos életet.

Minél több könyvet olvasol el,
annál kevésbé bízhatsz abban,
hogy valami újat
még megtudhatsz a világról.