Jobb, ha nagyon fiatal korában bizonyos dolgokról nem tud az ember.

Ha valamit, hát futni, azt tudok. Anélkül nem boldogulsz az életben.

Olyan kilencéves lehettem, és ebben a korban az ember már gondolkozik, kivéve talán, ha boldog.

Szerintem az igazságtalanok alusznak a legjobban, mert ők tojnak a világra, az igazak viszont a szemüket se hunyják le, és mindenért rágják magukat.

Az emberek a végén el is hiszik, amit mondanak, enélkül élni se tudnának.

Tudom, hogy sok jótevő ember van a világon, de nem folyton teszik a jót, ki kell fogni. Nincsenek csodák.

Szerintem nagyon fiatalon bele kell kezdeni az életbe, mert később elveszti az értékét, és senki vissza nem adja.

Az öregeknek a fiatalságuk marad meg a leginkább.

Azok a krapekok, akik szurkálják magukat, mind hozzászoknak a boldogsághoz, és az megbosszulja majd magát, mivel a boldogság épp a hiányáról nevezetes.

Én nem vagyok úgy oda a boldogságért, az élet még mindig jobb.

A félelem a legjobb szövetségesünk, nélküle Isten tudja, mi történne velünk.

- És mit csinálnánk, ha összeházasodnánk?
- Hát sajnálnánk egymást, a fenébe is. Mindenki ezért házasodik össze.

Az ember ne keresse magának a szomorúságot.

Nem lehet határtalanul hitetlen az ember, tekintve hogy mindennek megvan a határa.

Túl sok az információnk önmagunkról. Azelőtt megtehette az ember, hogy nem vesz tudomást magáról, még lehetett némi illúziója. De manapság, hála a tömegkommunikációnak, a hordozható rádiókészülékeknek és kivált a televíziónak, az egész világ láthatóvá vált. A modern idők legnagyobb forradalma pontosan ez: a világ hirtelen támadt vakító transzparenciája. Az elmúlt három évtizedben többet tudtunk meg magunkról, mint előtte évezredek alatt, és ez óriási trauma.