Mindennél jobban iszonyodik az álmatlanságtól: mikor ott fekszik a sötétben, úgy érzi, tehetetlenül ki van szolgáltatva a képzelet minden fúriájának és az agy minden kísértetének.

Kiterített fagyos hálóm
az ég, ragyog -
jeges bogai szikrázón
a csillagok.

Alszom s a világ szelíd máza
alélva sárgul szívemen.

A puszta szándék még nem tesz hőssé senkit; a bátorság és a tehetség sem elegendő hozzá, még szörnyek és sárkányok is kellenek.

Szememen keresztül mérgezett szavakat szívtam magamba, sokkal dúsabbakat, mint amilyeneket tudtam; s valami különös hatalom a szavak erejével újrateremtette bennem olyan őrültek történetét, akikhez semmi közöm nem volt, a marcangoló szomorúságot, egy egész élet lassú pusztulását: hátha megfertőznek a szavak, s halálos lesz a mérgezés? Szívtam magamba a szót, engem szívott magába a kép, s végeredményben csak az mentett meg, hogy a két egyidejű veszedelem kölcsönösen semlegesítette egymást.

Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.

A szükséglet hatalmas erő, képes hathatós illúziókat létrehozni.

Vannak emberek, akik a maguk két látókájával csak úgy ténferegnek a világban, és nem látnak meg vele sok minden dolgokat, míg viszont egyes asszonyfélék olyasmit is meglátnak, ami nincsen.

Micsoda nagyszerű dolog, amikor az ember kitalál mindenfélét, és komolyan hisz is benne.

A baljós képzelgések elpusztíthatnak minket.

Egy ember személyek egész névsorát ölheti meg, de nehezen tehetné, ha hús-vér alakban látná a nevek viselőit.

Nincs a földnek olyan igaz művésze, aki mindenben le tudná rögzíteni a maga teljes elképzelését. A képzeletét senki sem tudja utolérni! Éppúgy nem, mint egy szép álmát!

Végeredményben, ha már minden másból kifogytunk, kiderülhet, hogy a képzelet a leghatásosabb fegyver. Az emberi fajt képzelőereje hozta ki a barlangból, a képzelet segítségével álmodhatott a csillagok felé vezető út lehetőségéről.

Mindig is az volt a leghőbb kívánságom: bár látnék egyszer valóra válni egy tündérmesét. És most benne élek egy igazi tündérmesében. Már-már azt képzelem, magam is tündér vagyok, egy intésemre azzá változik bármi, amivé változtatni akarom.

Olyan korban élünk, amikor az emberek szívesebben elfogadják az abszurd összeesküvés-elméletet, mint a tényeket, az egyszerű, megfigyelhető igazságot. Mintha összekeverték volna a valódi életet a fantáziálással.