A világ törvényeit be kell tartani, akkor is, ha nem tetszenek.

A jog és a törvény méltóságát arra használni, hogy magánsérelmet megbosszuljunk: nyílt bevallása gyöngeségünknek, gyávaságunknak és alacsony szellemünknek.

A világnak több szerelemre és kevesebb bürokráciára van szüksége.

Mindenkinek joga van a mássághoz, azonban senkinek nincs joga erőszakosan beleavatkozni mások életébe.

Az Igazság nem több, mint hiú ábránd, és lassan ráeszmélt, hogy a törvények nem arra valók, hogy megoldják a problémákat, hanem arra, hogy a végtelenségig nyújtsanak egy-egy vitát.

Nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért.

Minden emberi jogot a szenvedés megelőzése (vagy a boldogság elősegítése) kell, hogy szentesítsen.

A törvény olyan, mint a pókháló, amely megfogja a kisebb állatokat, a nagyobbak azonban átjutnak rajta. A dongó beléje jutva széttépi, s kirepül belőle, a kis légy azonban fennakad benne.

A törvény szerint valaki akkor bűnös, ha megsérti mások jogait. Az etika szerint akkor, ha fontolgatja, hogy ezt megteszi.

Minél ártatlanabb egy ember, annál kevésbé gondol az alibijére.

A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.

A bűnnek Ádám volt a szerzője. Nem bánnám, ha bejegyeztette volna rá a nemzetközi szerzői jogot.

A fegyelmezett otthonokban a gyerekeknek nincsenek jogaik. Az elkényeztetett otthonokban mindenhez van joguk. Márpedig a jó otthon az, ahol szülőknek és gyerekeknek egyenlő jogaik vannak. És ugyanez vonatkozik az iskolára is.

Jobb menekülni hagyni egy bűnöst, mint elítélni egy ártatlant.

Ha létezik egyáltalán kellő számú tanúbizonysággal alátámasztott beszámoló, hát a vámpírokról szóló ilyen. Nem hiányzik semmi. Hivatalos jelentések, közismert személyek - orvosok, papok, rendőrbírák - eskü alatt tett, írásbeli nyilatkozatai: egyetlen jogász sem kívánhat ennél meggyőzőbb bizonyítékokat. És mégis, ugyan ki hisz a vámpírokban?