Ha egy társadalomban, mint történetesen a mienkben, minden felfordult, és csak lassan alakulnak ki a mindenki által elfogadott és a rangsor közel azonos helyére sorolt erkölcsi szabályok, igencsak fontos lenne, hogy a jogalkotók megfelelően átlátható és következményeiktől nem elválasztható szabályokat készítsenek, mert másként egy rossz irányú társadalmi tanulási folyamat indul be. Az emberek azt tanulják meg, hogy az adott szabálynak nagyon alacsony a rangja, és eszerint fogják kezelni. A stabil társadalmakban sokszor a rossz szabályokat is betartják, mert már kialakult az erkölcsnek, az általános társadalmi szabálykövetésnek azon módja, amely magát a szabálykövetést már önmagában is magas szintre helyezi az értékrendben.

Az emberek nem sokat tudnak arról, miért is szoktunk szabályokat követni. Mert ez nem magától értetődő. A jogalkotók nemcsak abban marasztalhatók el időnként, hogy a bevezetett jogszabály önmagában rossz, hanem abban is, hogy nem vizsgálják azokat az etológiai és társadalmi feltételeket, amelyek szükségesek egy új szabály betartásához.

Mi van hát a törvényesség felett? - A méltányosság.

A privát szféra iránti vágy az ember alapvető joga, nem pedig fölösleges luxus. Ösztönösen tudjuk, hogy igazán szabadon csak mások figyelő tekintetétől távol cselekedhetünk, gondolkodhatunk, kísérletezhetünk. A magánszféra sérthetetlensége a szabadság alapvető feltétele.

Annak a joga, hogy békén hagyják az embert, egyike a legalapvetőbb, a szabad ember által legnagyobbra tartott jogoknak.

Nem vagyok jogász; de ha az volnék, nem érezném állandó szükségét annak, hogy a dolgokban azt keressem, vajon egyes emberek jogai sérültek-e vagy sem, hanem inkább azon igyekeznék, hogy az igazságot magát védjem.

A magabiztos tanúra mindig gyanakodni kell, barátom. A bizonytalan tanú, aki nem emlékszik, aki nem biztos a dolgában, aki gondolkozik egy percig, "aha, igen, így történt", az ilyen tanúra sokkal jobban lehet számítani.

Az egyenjogúság, azt hiszem, azt jelenti, hogy mindenki megkapja, amit akar, anélkül, hogy a teljes igazsággal tisztában lenne. Másképpen fogalmazva: felszabadít bennünket azok alól a dolgok alól, amelyeket nem szeretünk, hogy aztán az általunk helyesnek tartott dolgok rabszolgáivá váljunk.

Hiába van szólásszabadság, ha senki sem bírálja a kormányt; sajtószabadság, ha senkinek sem akaródzik kemény kérdéseket föltenni; gyülekezési szabadság, de senki sem használja tiltakozásra; általános választójog, de a jogosultak fele se megy el szavazni; az egyház és az állam szétválasztása, de senki sem tartja karban a közöttük felhúzott válaszfalat. Ha használaton kívül hevernek, a jogok szóvirágokká, hazafias szólamokká válnak. Jog és szabadság: élj velük, különben elveszted mindkettőt.

Akik a jogok védelmét szolgálják, azoknak nem szabad megsérteniük a jogokat.

Senkinek sincs joga mások emberi jogait csorbítani, törvényeknek fittyet hányva hatalmaskodni vagy zsarnokoskodni.

Egy jó ügyvédnek tudnia kell, mikor legyen lelkes és szenvedélyes, főleg, ha a saját védelméről van szó.

Aligha van megalázóbb annál, mint amikor egy ügyvéd a saját ítélethirdetésén vesz részt. Egészen más ez, mint amikor az ember egy ügyfelét képviseli: együtt érez vele, igaz, a bírósági eljárástól érzelmileg mégis elhatárolódik valamiképp.

Hát azt mondja a jog
Majd akkor lesz jogod
Ha te magad kizsarolod
S ha nincs rá hajlamod
Ütheted bottal a jogod
Nyomát vagy magát a jogot
A fő az ütés meg a bot
Időtlen idők küzdelme
Miképp adjunk jogot a jognak
Hogy joga legyen jognak lennie.

Az írott törvény mögött van egy másik, íratlan, s annak is igazságot kell szolgáltatni.