A gyereknek természetesen meg kell tanulnia olvasni, írni és számolni, de ennél fontosabbak a szerszámok, a sport, a színház, a zene, a szín és a szabadság.
A hasonló humor a hosszú, boldog házasságnak talán a legjobb záloga.
Az elfenekelt gyerek látszólagos megbánása vagy odaadó szeretete a szülő iránt nem igazi szeretet. Az elfenekelt gyerek valójában gyűlöletet érez, amit el kell palástolnia, hogy ne legyen bűntudata. A verés fantáziálásba kergeti a gyereket! Bárcsak elpatkolna az apám! A fantázia azon nyomban bűntudatot ébreszt - Azt akartam, hogy haljon meg az apám! Milyen bűnös vagyok! A bűntudat az apa ölébe viszi a gyereket, látszólagos szeretettel. De a mélyben ott van a gyűlölet - és ott is marad.
Az embernek eszébe jut, mennyi sivár munka létezik a földön: szénbányászat, az 50-es csavar beillesztése az 51-es anyacsavarba, csatornaásás, számok összeadása. A világ tele van érdektelen munkákkal, amelyek önmagukban nem okoznak örömöt. Úgy tűnik, az iskoláinkat is az élet unalmasságához igazítjuk. Azzal, hogy a gyerekeket arra kényszerítjük, hogy olyan tantárgyakra figyeljenek, amelyek nem érdeklik őket, előre arra kondicionáljuk őket, hogy később elvégezzék azokat a munkákat, amelyeket nem élveznek.
A jutalom felesleges és rossz. Díjat ajánlani egy cselekedet végrehajtásáért, egyenértékű azzal a kijelentéssel, hogy a cselekedetet önmagáért nem érdemes elvégezni.
Nincs olyan, hogy lustaság. A lusta fiú vagy beteg, vagy nem érdeklik azok a dolgok, amelyekkel a felnőttek szerint foglalkoznia kéne.
Az emberek csak a romantikus regényekben halnak meg a szerelemért, a valóságban a gyűlöletért halnak meg.
Néha azt gondolom, hogy a szigorú iskolák azért olyan népszerűek, mert a diákok onnan boldogan mennek haza a szünidőben. A szülők a gyerekeik boldog arcából az otthonuk szeretetét olvassák le, pedig legalább olyan gyakran az iskola iránti gyűlölet van benne.
A börtönök és a büntetések fabatkát sem érnek ahhoz képest, amit az jelent, ha bizalommal vannak egy ember iránt. Ez a bizalom azt jelzi a bajban lévő embernek, hogy valakitől szeretetet kap és nem gyűlöletet.
A fiatalkorú tolvajokat úgy tekinthetjük, mint a kiütéseket a fiatalságon; a beteg test - a társadalom beteg testének - külső jelei. Nincs az a hosszú egyéni terápia, amely kitörölhetné egy rossz otthon, egy nyomornegyed utcája, egy szegénység sújtotta család kártékony hatásait.
Végeredményben a legtöbb felnőtt tisztességtelen. Kevesen nem csempésznének át ezt-azt a határon, és még kevesebben nem csalnának a jövedelemadó-bevallásuknál, ha tehetnék. Ennek ellenére szinte minden szülő őszintén felháborodik, ha a fia ellop egy pennyt.
Sok ember úgy véli, hogy a rossz filmek szülik a bűnözőket. Szerintem ez rövidlátó nézet. Erősen kétlem, hogy bármelyik film megrontott volna bárkit is. Egy film valóban sugallhat módszert a fiataloknak, de az indítéknak már jóval a film előtt benne kellett lennie. Lehet, hogy a film esztétizálja a bűnt, de ki van zárva, hogy olyan valakit csábítson a bűnre, aki még soha nem forgatott bűncselekményt a fejében.
Sok gyerek kegyetlensége a felnőttek rajtuk gyakorolt kegyetlenségéből ered. Egy embert nem üthetnek anélkül, hogy ő ne akarna akkor másvalakit megütni.
A bűnügyi történetek igen nagy százalékban kaphatók bármelyik pályaudvari könyvárusítónál. Mikor egy tizenhat éves fiú lelő egy rendőrt, egymillió olvasó észre sem veszi, hogy a fiú végeredményben csak azt a fantáziát élte ki, amelyet ők oly élvezettel olvasnak.
A meghiúsított kívánság a fantáziálás kezdete. Minden gyerek nagy akar lenni; a környezetében minden tényező azt sugallja, hogy kicsi. A gyerek úgy győzedelmeskedik a környezetén, hogy elmenekül; szárnyakon repül és a fantáziában éli ki az álmait.