A kinti világban még a hatalom felkent képviselőire - rendőrökre, választott tisztviselőkre és katonákra - is vonatkoznak bizonyos elvárások, ha kommunikálunk velük. Van hozzá jogunk, hogy a feletteseikhez forduljunk, bár nem feltétlenül gyakoroljuk ezt a jogot. Viszont ha egy rács mögött vagy, börtönbeli rab, akkor ezek a jogok elvesztek. Semmissé válnak, ami félelmetes dolog.

Az emberi és állampolgári jogok érvényesülésének, a demokratikus folyamatoknak a támogatása hosszú távon akkor is fontos, ha belátható időn belül nincsen sok remény.

A jogászok lelki szemei előtt ott lebeg a csoportos perek réme, és minden más másodlagossá válik. Azt bizonygatják, hogy a jogi szakzsargon használata a kommunikáció egyetlen megbízható útja, ezáltal azonban épp a kommunikációt lehetetlenítik el.

Ha egy cég becsapja ügyfeleit, az ellen a világ összes jogi megfogalmazása sem nyújt menedéket.

Úgy tanítottak, hogy minden veszély ellen van fegyver. S a leghatalmasabb a jog és a lelkiismeret.

Akit minden emberi jogától megfosztanak, az állati szintre süllyed. Az éhező lop az éhezőtől. A túlélés lesz az egyetlen szempont, ami az embereket mozgatja.

Csak azért, mert valami törvényes, még nem biztos, hogy jogos is.

Az ököljogot inkább az ököl jogtalanságának kellene nevezni.

Nem kell köszönetet mondanod a szabadságodért. Az a veled született jogod.

Az általános választójogban a tömegek nem döntenek, hanem szerepük az, hogy ennek, vagy annak a kisebbségnek a döntését jóváhagyják.

Jogtalanságot egy másik jogsértéssel nem lehet megoldani.

A törvény előtt mindenki egyenlő. Igaz, a "mindenki" kategóriába nem tartozik bele mindenki, különben micsoda őrültekháza lenne itt mindjárt!

Nem a törvény számít, hanem az ítélet.

Ha legitimáció hiányában szereznek érvényt a törvényeknek, az nem jogkövető magatartást szül, hanem pontosan az ellenkezőjét eredményezi.

A hatalomnak van egy fontos korlátja. Legitimnek kell lennie, különben éppen az ellenkező hatást éri el.