Ha szerelmes vagyok, rád gondolok, mert hiányzol. Látlak, és hiányzol. Megfogom a kezed, és hiányzol. Átölellek, és hiányzol. Megcsókollak, és közben mégis hiányzol. Ölellek, az enyém vagy, s egy pillanatnyi gyönyör után, újra csak hiányzol.

Bütykös karmok tépik le húrjaink,
hegedűink némán zokognak a falon,
és mi sírunk és félünk a sötétben,
mert nincs barátunk.

Még mindig jobb, ha párja van az embernek, mintha lakása van... ha már nem lehet mind a kettő.

A siker legnehezebb része az, amikor megpróbálunk találni valakit, aki együtt örül velünk.

Ami furdal csak egy érzés
lassú néma lélekvérzés
egy hiány mely megrekedt benn
ismerős de ismeretlen.

A nappalt még csak jól bírom,
emléked este fáj nagyon.
Arcod ott dereng a falakon,
a hangod szól egy szalagon.
Nem lehet nem gondolni rád.
Mindegy, vállalom vagy tagadom,
de szent igaz, hogy akarom:
nem tudok nem gondolni rád,
nélküled üres lett a ház, néptelen.

A jelenben torlódik össze a múlt minden hiánya, hogy buzgón áttüremkedjen a jövőbe.

Soha nem éreztem ilyen vágyat az otthon után. Amíg messze voltam, valahogy kibírtam nélküle, de ahogy bekerültem vonzási körébe, már nem tudtam szabadulni a gondolatától.

Hiányzol hiába csúfol
bennem minden ami új.

Várlak... és nem jössz
szólítalak... és nem felelsz
kereslek... és nem talállak
önmagam sötétje fedi a tájat -
várlak...
várlak...
várlak...

Vártam, hogy még egyszer láthassam. Igazi jó barátok voltunk. Ő tudta legjobban kiolvasni a gondolataimat, ha valamit akartam, ketten akartuk.

Puha száj helyett megint csak a borotva becézi arcod.

Csak olyasmi hiányozhat egy embernek, amire még emlékszik.

Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja. Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.

Nem voltál velem,
pedig oly szépen jött az este:
szelíden, mint a szerelem.