A boldogság olyan, mint a szeretet, amit szintén ki kell érdemelni. Az ember nem követelheti a boldogságot.

A férfiak csak mondják, hogy az egyszerűség meg a szolidság tetszik nekik. De a nyavalya azért a nőért töri őket, aki modern, csinos és divatos.

Még mindig jobb, ha párja van az embernek, mintha lakása van... ha már nem lehet mind a kettő.

Arra, hogy szeressék, minden embernek szüksége van. Majdnem annyira, mint a levegőre.

Minden embernek van két válla, de Szöszinek három van; a jobb és bal vállán kívül van őneki egy lelki válla is, amit magában szokott rángatni, olyankor, amikor nemkívánatos dolog jut az eszébe. Miért van az, hogy az ember sokszor gondol olyasmire, amire pedig nem akar? Miért nem parancsolhat valaki a tulajdon fejének? Bosszantó és helytelen. Arra, hogy mit mond az ember, hogy mit árul el abból, amit magában gondol, többé-kevésbé tud ügyelni. De mennyivel egyszerűbb volna, ha már a gondolatainak is parancsolhatna.

A két pár cipő vígabban kopog, mint az egy pár. Rossz annak, aki egyedül ballag.

Ősz és tél után tavasz következik, akkor is, ha semmit sem tesz az ember, csak vár. Talán a boldogság is ilyen? Magától eljön, ha itt az ideje?