Földrészek kéklő távolsága,
tengerek zölden gyűrődő hullámai,
az idő és a tér közöttünk.

Egyszervolt csókok jó íze
keseredik némuló számon
Volt ugye volt kettőnk hite
hát miért miért hogy nem találom

Ahelyett, hogy azért aggódsz, mit csinálsz, ha nem jön el, talán elkezdhetnél azon tépelődni, mi lesz, ha eljön.

Nem történik semmi, nem jön senki, te sem jössz már,
nem értenek szót velem az utcák, minden sarkon valami
kacatba botlok, ami rád emlékeztet, közben pedig próbálom
megfejteni, hogy vajon a kötelesség, a kényszer vagy
talán a túlzott ragaszkodás rémisztett meg annyira, hogy.
Végül elindulok a lángossütödéhez, várok majd a soromra
a koraesti, üvegtesti homályban, az lesz a tökéletes béke.

Mi lenne amikor Hiányomat látnád
Rettegnél éjszaka Csak a hajnalt várnád
Rettegnél és sírnál Boldogtalan lennél
Nem ennél nem innál Hívnál és keresnél

Magamra hagy a vasárnap délután,
távolságok börtönajtaját zárva rám.
minden idegszálammal nyújtózkodom
utánad, drága, ahogy a fák ágai
kapaszkodnak még görcsösen a nyárba,
s várlak, ahogy évek óta hiába várom,
hogy bekopogjon egyszer egy barátom
pirosló arccal, váratlanul hozzám.

Valahogy semmit nem lehet szavakkal igazán elmondani, semmit, ami az életben nagyon fontos... Tudod, ami olyan fontos, mint a születés, vagy a halál. Azt még azokkal a bizonyos szavakkal sem lehet elmondani. Talán a zene elmondja, nem tudom... Vagy ha ez ember vágyakozik és megérint valakit, így... Ne mozdulj. Ez az én másik barátom nem ok nélkül bújta a vége felé a szótárakat. Keresett egy szót. De nem találta meg.

Hol vagy
ha nem vagy itt?
Hol sírsz
ha nem a vállamon?

Különös, milyen csönd tud lenni egy házban, amelyet otthagyott a család.

Pár percet itt tölt,
hogy utóbb időtlenül
hiányozhasson.

Valami nincsen rendben
e kerek féltekén,
végesben, végtelenben
téged kereslek én.

Kedvesem messze van és
hogy szép maradjon, fürdetem néha
könnyeimben...

Árnyék fény nélkül
Mondat szó nélkül
Tenger víz nélkül
Ennyi vagyok nélküled én!

Nélküle üres vagyok, kongó edény, mely feltöltésre vár.
Nélküle semmi vagyok, mint a könyv szavak nélkül.

Átrepülnék hozzád mindenen,
Rajtad kívül minden végtelen.
Hideg szellő fújja arcom,
Itt vagyok, de mégsem látszom,
Hiszen a szívem
Ott maradt, nálad hagytam.