Dühös vagyok, követelő, mogorva,
elégedetlen, féltékeny, bolondos,
boldogtalan, házsártos is, gyakorta.
Nagyon szeretlek, s így lettem nagyon rossz.

A gyűlölet a gyengék haragja.

Mert nem jó a harag, méreggel tölti meg a lelket s beszennyezi a gondolkodást. Azok a szerencsétlen fiatal testvérek nem tudják, mit cselekszenek, olyanok, mint az állatok, szegények. Nyomorúságos szennyel vannak tele, de hiába próbálom, nem tudok segíteni rajtok, ameddig ők nem kívánnak segíteni magukon. S az ember nem tehet egyebet, mint elfordítja a fejét másfelé s gyönyörködik abban, amit Isten teremtett, mert csak az hibátlanul szép.

Sokan csak azért lesznek idegesek, mert látják, te milyen nyugodt vagy.

A harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb.

Nincs szenvedély, amely annyira háttérbe szorítja a józan ítélőképességet, mint a düh.

Soha ne felejtsd el, hogy egy ember mit mond neked, amikor dühös.

A harag a lélek egyik bűnbeejtője.

A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.

Dühösnek lenni annyi, mint mások hibáját magunkon megbosszulni.

Az nem baj, ha dühöng az ember - az se, ha villámokat szór haragjában -, de az rettenetes, ha kihűl.

Akkor beszélj, amikor dühös vagy. Biztos, hogy a legjobb beszédet fogod mondani, amit valaha megbántál.

Lassan összeszedegettem a holmimat, és közben megpróbáltam elfojtani a dühömet, mert attól féltem, elsírom magam. Úgy tűnik, valami rejtélyes okból az indulataim a könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok, rendszerint sírva fakadok, ami elég megalázó.

A düh minden bizonnyal olyan energia, amely még nem találta meg a maga helyes irányát.

Nehéz a kő és súlyos a homok, de mindkettőnél nehezebb az ostobák haragja.