Ha magadat nem szereted, elárulod azt, akit szeretsz.
Szeretni - rendben van. Nem szeretni többé - ez is rendben van.
Élni annyi, mint azt érezni, hogy egészen azzá leszünk, amivé lehetünk.
Nő vagy, s ezért tudod, hogy bármi
kis semmi mily csodát mível
és hogy lehet lelket csinálni,
új lelket egy kis semmivel.
Kiváncsi játék és szeszély
a szerelem először.
Reánk tekint egy szem, beszél,
igér, s lángjuk előtör.
Hibáikért szeretjük az embereket s utáljuk azoknak hibáit, akiket szeretünk.
Az ember elárulja egy barátját, hogy egy asszonyt meghódíthasson - s hogy egy asszonnyal vacsorázzon, ahhoz egy barátot hív segítségül.
Ha nem szeret az ember, elég lehet a csók, a gyönyör. Ha szeret: nem elég.
A mi korunkba` ne legyünk bolondok,
minek az a nevetséges, banális
romantika, ha mindjárt abban áll is,
hogy nagybetűvel írjuk: "Szerelem"?
Űzlek. Gyötörlek. Szidlak is örökkön.
Be boldogabb, be szeretettebb lennél,
ha nem te volnál mindenem a földön,
s ha volna más, mi nékem szentebb ennél.
Hogy miért ülök szótlan-szeliden?
Mert ez a nagy perc, a szemeknek
és mosolyoknak perce, szívem,
az est, hogy végtelen szeretlek!
Ezt mondtad: "Képed keresem,
ha ágyba fekszem, kedvesem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva".
Dühös vagyok, követelő, mogorva,
elégedetlen, féltékeny, bolondos,
boldogtalan, házsártos is, gyakorta.
Nagyon szeretlek, s így lettem nagyon rossz.
A férfi azt hiszi, hogy ő választja az asszonyt, pedig majdnem mindig az asszony választja a férfit.
Hasonlítanunk kell kissé egymáshoz, hogy megérthessük egymást, de kissé különbözőknek kell lennünk, hogy szerethessük.