A férfiak mindent megígérnek, de nem tartanak be semmit.

A férfiak buggyantabbak, mint a kéthetes ráksaláta egy szép júliusi napon.

Tudod mi volt a férjem? A legritkább tünemény az életben. Férfi volt. De nem úgy, a szónak színpadias, amorózós értelmében. Nem úgy, ahogy ökölvívóbajnokokra mondják, hogy férfiasak. A lelke volt férfias, tűnődő és következetes, nyugtalan, kutató és gyanakvó.

Férfi - nem pióca, mégis szívja az asszony vérét.

A legtöbb pasi úgy tudja, egyébként élettapasztalatból, hogy a női alak az első terhességig tart, és azután egy hóemberrel fognak együtt élni.

Másfél percig térképet olvas, azután fejből navigál, mégse tévedünk el. E szempontból bámulatosak a férfiak. Álmukból felpofozva is tudják, merre van észak. Nekünk, nőféléknek, ehhez legalábbis egy mohos farönköt kell magunkkal hurcolnunk a ridikülben.

Az a pasas, aki gyakorta utánaszámol, hogy még mindig csupán két lábam van, de már megint újabb topán dudorodik a szekrényben, számomra nem vitapartner.

Majdnem minden fiatalember rabja egy törvénynek, amely látszólag megmagyarázhatatlan, pedig az oka éppen a fiatalságban rejlik, és abban a dühös elszántságban, ahogy a gyönyört hajszolják. Akár gazdagok, akár szegények, az életszükségletekre soha sincs pénzük, ám szeszélyeik kielégítésére mindig akad. Tékozlók mindabban, ami hitelre kapható, és fösvények mindabban, amit készpénzzel kell megfizetni, s mintegy bosszúból azért, amijük nincs, elfecsérelnek mindent, amihez hozzájutnak.

Egy fiatalemberre első cselszövénye talán ugyanolyan varázzsal hat, mint első szerelme. A siker biztos tudatából tömérdek boldogságérzet fakad, a férfiak nem vallják be maguknak, de némelyik nő attól szépül meg. A vágy egyformán születhet a diadal nehézségéből és könnyűségéből. Ez a két ok osztja fel a szerelem birodalmát, a férfiak minden szenvedélyét vagy az egyik, vagy a másik szítja fel, vagy tartja fenn. Ez a felosztás talán a vérmérsékletek nagy kérdéséből következik, amely, bármit mondjanak is, a társadalom döntő kérdése. Míg a melankolikusok kívánják a kacérkodás izgatószerét, addig az idegesek vagy szangvinikusak föladják a harcot, ha az ellenállás túl soká tart.

Ha a férfi csal, kénytelen összevissza hazudozni.

Egy ifjú szeme mindent meglát: szelleme úgy egyesül a nő tündöklésével, ahogyan a növény azokat az anyagokat szívja be a levegőből, amelyekre szüksége van.

A női ösztönök hamarabb találkoznak, és hamarabb jutnak egyezségre, mint a férfiak értelme.

A pasi racionális szempontból általában fejlett, a testét ápolja, de érzelmi szempontból alulfejlett, és ilyenkor a lelke instabil lesz.

Csak akkor indulnak be ezek a csajozások, ha egy pasi elégedetlen az életével, vagy az életének egy nagyon fontos szeletével, amelyen nem mer változtatni. Ha bizonytalan, miközben erősnek mutatja magát, vagy erősnek kell mutatnia magát, ha apjától ugyanezt a mintát látta.

Az érzelmi infantilizmus genetikai kódoltságához hasonló hiedelem, hogy a pasikban mindig ott munkálkodik a vadászösztön, ami újabb és újabb hódításokra sarkallja őket. Egy férfinek tényleg mindig több nő kell?