A jó minőségű élelmiszer nem más, mint olcsó egészségbiztosítás.

Nincs értelme az egészségben töltött értékes időnket arra pazarolni, hogy azon aggódjunk, mi lesz, ha rosszabbul leszünk. Az aggódásra pazarolt energiát inkább arra használhatnánk, hogy meggyógyítsuk magunkat.

Egy betegség kialakulása nagyon gyakran nem véletlen esemény, hanem te tehetsz róla.

A modem korok embere tovább él, mint amennyi időre eredetileg tervezve lett, s így tulajdonképpen a szavatossági idő lejárta után is használja a testét.

Az emerek tudatalattija még valahogy elfogadja, ha csupán megvizsgáljuk az örökítő anyagunkat, de hevesen tiltakozik az ellen, ha meg is akarjuk változtatni azt.

Valahol az orvosi hivatás a varázslóéhoz hasonlatos, legalábbis a társadalom szemében. Nagyon fontos az, hogy az orvos kulturálisan nyitott és felkészült is legyen, hiszen nagyon nagy a felelőssége. Vezetni kell a beteget és hitet adni neki, ugyanakkor pedig nem félrevezetni.

A betegség mindig hagy egy kis reményt. Valaki mindig akad, aki kigyógyul. Ezerből egy.

A mosolygós ember sebe gyorsabban gyógyul. Ilyenkor az immunitás megváltozik, a szervezet minden reakciója más. Ez az az állapot, amikor úgy állsz az élethez, hogy a pohár félig tele van, és nem azon siránkozol, hogy úristen, a pohár félig üres.

Pozitív gondolkodás, saját magam meggyőzése, hogy egészséges vagyok, ez a lényeg.

Az ember fizikuma annak függvénye, hogy mit fogyaszt, ahogy az üzemanyag meghatározza a motor járását.

Ha úgy élek, hogy állandóan számolom a kalóriákat, olvasom az életmódra szerkesztett tanácsokat, akkor hol marad az élet élvezete? Próbáljuk meg élvezni az életünket. Megtalálni az arany középutat.

Az emberi test végtelenül intelligens, bölcs és komplex rendszer, és amíg életben vagyunk, át van itatva tudatossággal, lélekkel, amitől a test él. A kommunikáció a test és a lakója között drámai módon eltűnt például az orvoslásból, és olyan módon vált lélektelenné, érthetetlenné, és megmagyarázhatatlanná egy csomó betegség, hogy ebből a szempontból kollektív analfabétákká kezdtünk válni.

A rákdiagnózis ma sokszor stigma. El kell érni, hogy csak egy apró bukkanó legyen az ember életében, ami kezelhető vagy még inkább gyógyítható.

Ki az egészségesebb: aki vidáman viseli súlyfölöslegét, vagy aki örömtelenül tartja a szigorú fogyókúrát? Régi teóriám, hogy a társadalmi elvárások legalább annyi embert betegítenek meg, mint ahányan az egészségtelen életmód következményeit nyögik.

Ha az ember valami krónikus betegségben szenved, a frusztrált vagy a türelmetlen viszonyulás csak rontja a helyzetet. Meg kell tanulni együtt élni a betegséggel. Régi barátként kell gondolni rá.