Vannak olyan helyzetek, amikor éppúgy újra kell indítani az embert, mint a számítógépet, ha összeakadt pl. az operációs rendszer.

A bizodalom és a remény többre képes a jó doktornál.

A csoda értelmezés kérdése. Egy püspök szemében minden felépülés isteni ajándék.

Ha a szívből az agyba tartó véráram akár csak néhány másodpercre megakad, az olyan, mintha bunkósbottal fejbe vernének bennünket: eszméletlenül rogyunk össze, és erősen kérdéses, hogy a gondolkodásunk központja ezután több lesz-e egy tál kocsonyánál. Agyunk ugyanis nagyon rosszul, a többi szervünknél százszorta rosszabbul viseli az oxigénhiányt.

Az együtt érző ápolás és a jó kezelés elválaszthatatlanok egymástól.

Nemrég múltam huszonöt. A szívem eddig nagyjából 900 millió alkalommal húzódott össze. Teljes kötelességtudattal és tévedhetetlenül teljesítve a feladatát, hogy életben tartson. Köszönöm, drága Szív, hogy elvégzed ezt a monoton munkát a kedvemért!

Fel kellene azonban ismernünk, hogy mikortól ártunk magunknak. Egyszerűen lemondhatunk az esti sörünkről, egy felessel kevesebbet ihatunk a kocsmában, és abbahagyhatnánk a cigizést. Miután az összes Marlboro-man szívproblémában, tüdőrákban és más, a dohányzással összefüggő betegségben halt meg, a dohányzás eléggé uncool dolog lett.

Az ételválaszték óriási, és emiatt nagy annak a veszélye is, hogy valami egészségtelenre bukkanunk. Hogyan tudnánk mindent észben tartani? Honnan tudjam, mikor mit kellene ennem, és mikor lazíthatok nyugodtan egy kicsit a táplálkozási szabályok szigorán? Hiába javul az egészségügyi ellátásunk, egyre több a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők száma.

Az étkezési tanácsok sokszor homályosak, nehéz követni őket. Megtartani még nehezebb. Az egyszerű és jól követhető tanácsok ritkák, nem utolsósorban azért, mert minden embernek megvan a maga egyéni anyagcseréje, saját testmérete és számításba veendő betegségtörténete. A tanácsok inkább elnagyolt, általános irányvonalakat jelentenek, amelyeket követhetünk. Ezenkívül keveseknek van idejük arra, hogy részletesen átgondolják az étrendjüket. Az evés bonyolult tudomány.

A testünk olyan, mint egy csésze kávé. Egy kis cukor még nem számít, de túl sok belőle mindent tönkretesz.

A test belső részei és a külvilág közti minden kapcsolat utat nyithat a kórokozóknak, vagyis nem csekély fertőzésveszélyt jelent. A kórokozóknak nem szabad bejutniuk, ezért ha csak lehet, a kapukat zárva kell tartanunk.

Romantikus komédiák sora szól arról, hogy az átültetett szív új tulajdonosa halálosan beleszeret a donor gyászoló özvegyébe. Lehet, hogy ezek a filmek nem túl életszerűek, de az új szív minden esetben új életet, talán teljes újrakezdést is jelent. Az új tulajdonosra valószínűleg még sok szép év vár finom mediterrán ételekkel, szerelemmel, vidámsággal és boldogsággal. Eleven, mindig dobogó szívvel.

A boldogság nem egyszerűen csak jó, hanem egészségesebbé is tesz bennünket! Hát nem fantasztikus?

A test, ha nem mozog, egyre gyengébbé válik. A százéves alvás nem konzervál. Akkor sem, ha romantikus csókkal ébresztenek.

Az orvoslás egyik területe, ahol a placebohatást a javunkra fordítják, a homeopátia. Ott a hatóanyagokat néha olyannyira felhígítják, hogy már nem is mutathatók ki, ami azt jelenti, hogy legfeljebb néhány molekulányi marad belőlük. A tudomány álláspontja szerint semmilyen hatásuk nem lehet. Attól, hogy elások a kertemben egy aszpirint, a talajvíz még nem fogja csillapítani a fejfájásomat.