A tükörben az arc nem fél
az ablakban a lány még kér
baráti tor a lány él s kiált
odakint csak rám várt.

Amelyik ajtón lehet, azon én benyitok,
Nem csak az ajtó előtt állok és topogok,
De mielőtt benyitnék, előtte kopogok.

Kedvesebb legyen a különös, mint a tiszteletre méltó.

Asszonyt és italt ne utasíts vissza.

Minden városban adj pénzt egy koldusnak.

Kérdezni akkor is fontos
Ha senki nem felel.

Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz
És akárhogy szétszakadsz
Soha nem elég.

Az élet nagy kaland,
Átírható színdarab,
És hidd el, csak rajtad áll,
Hogy jó vagy rossz, mi rád vár.

Két szoba közt a csend - de végtelen nagy távolság!
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.

Látom, baljós a hold fent,
látom, a baj közel,
látom, ég villog, föld reng,
látom, rossz idő jön el.
Ma éjjel a lábod ki ne tedd,
hogyha kedves az életed!
Baljósan kel ma a hold.

Amit megtanultam, mind hazugság,
Aki vigyázott rám, már nincs velem,
És azt kívánom, bárcsak tudnád,
Hogy mit is érezhet a védtelen!

Szerelmem tavaszát élem,
A második évszak, mely mélységeire vágyom,
Te vagy éltető napfényem,
Kis, meleg sugarak,
Mik kényeztettek már egykoron.

Sokszor szerelembe estem,
Sokszor csak a szikrát éreztem,
Sokszor csupán merengtem,
Holott tiszta volt az ösvény előttem.

Nincs időm arra, hogy gyökeret verjek,
túlontúl futnak velem a percek,
egészségünkre ezerszer ittunk
fel hát, előre, induljunk!

Ne szólj, szám, és nem fáj a fejem,
Hisz bolond, ki sokat beszél.
Csak arra figyelj, vétkesek közt
Cinkos ne legyél!