Te vagy az ékszer,
te vagy a dicséret, ha megérdemlem,
te vagy az öröm,
te vagy a szerviz, hogyha nem működöm.

A sors kezében vagyunk mindannyian,
Minket álmodik a sors és nem fordítva.

Mint vászont a festék,
mint szemeim a fényt,
mint a testet az árnyék.
Úgy szeretlek.

Szeress, úgy ahogy még nem szeretett senki sem.
Szeress úgy, ahogy még nem szerettél senkit sem.

Éjszaka nem álmodok, csak rosszat,
Legalább az ébredés némi megváltást hoz.
Nem burkolózom rózsaszín álmokba,
Nem várok semmit a holnaptól.

Amelyik ajtón lehet, azon én benyitok,
Nem csak az ajtó előtt állok és topogok,
De mielőtt benyitnék, előtte kopogok.