Van még egy ok a gondoskodás mellett, és azt hiszem, nem is kell több. Ez nyilvánvalóan az az ok, amiért oly sokan az orrszarvúk, arapapagájok, kakapók, delfinek és ehhez hasonló állatok megmentésének szentelték az életüket. Ez pedig egyszerűen a következő: a világ szegényebb, sötétebb, magányosabb hely lenne nélkülük.
A megkínzott ló szenvedése
Embervérért kiált az égre.
Senki nem képes úgy várni, mint a kutya, s előfordul, hogy még a gazdája sírjához is kijár, és még holtában is visszavárja.
Az évezredek bölcsessége a lovak szemével tekint a világra. És teljesen mindegy, hogy fekete, fehér, Afrikában született, vagy Amerikában, vagy a közép-európai Topoiankyban: az összes nemes, kitartó és gyönyörű.
A kutya valóságos szent. Természeténél fogva tiszta szívű és őszinte. Ösztönszerűen tudja, mikor nincs rá szükség: órákig képes nyugodtan feküdni, mikor királya belemerül a munkába. Ám amikor a király szomorú és szorong, odalopakodik hozzá, hogy az ölébe hajtsa a fejét. Ne félj. Sose bánd, ha mindenki más el is hagy. Gyere, sétáljunk egyet, és felejtsd el az egészet.
Ha az ember túlad a kutyáján, megnézi, ki lesz a gazdája.
Hal mindennap van, de fogás nincs mindennap.
Nem lehet kívánni, hogy egy birkának öt lába legyen.
Mindig azelőtt kell a skorpiót eltaposni, mielőtt megszúrna.
A kutya sem ugat, amikor harapni készül.
A rózsa léte a gyökereitől meg a tüskéitől függ, a hangya létét a meg nem változtatható boly szabja meg - a vakond azonban vakon megy a maga választotta úton, és érzi, hogy az igazság és a szabadság nem más, mint a lélek állásfoglalása.
Ha legközelebb újra megszületek, vadon élő ló szeretnék lenni. Szabadon nyargaló, büszke, örömittas széljáró! Nem akarnám, hogy valaha is befogjanak, felnyergeljenek, még akkor se, ha jól bánnának velem.
Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
- Ez mind kontár! Sarlatán!
Mit gügyögnek, locsognak
szerencsétlen bocsoknak!
Oly negédes némelyik,
hogy már szinte émelyít.
Te szent múzsa, irgalmazz,
milyen ócska rímhalmaz!
Érdekes dolog megállni egy kuszán benőtt part mellett, amelyet sokféle növény borít, madarak dalolnak a bokrokban, a levegőben rovarok röpködnek, és férgek másznak a nedves földben, és eltűnődni azon, hogy mindezeket a finom gonddal szerkesztett formákat, amelyek annyira különbözők, és amelyek oly bonyolult módon függnek egymástól, egytől egyig olyan törvények hozták létre, melyek ma is működnek körülöttünk.
Csak a nagy vadállatoknak van joguk arra, hogy szabadjára engedjék a hangulataikat.