Nehéz idő sújt: itt engedni kell,
És mondanunk, mi fáj, nem ami illik.

Amit nem érzel, arról nem beszélhetsz.

Aki szereti a talpnyalást, méltó a talpnyalóhoz.

Az ördög néha Szentírást idéz.

Ki magához nem jó, mást sem szerethet.

A gondolat az élet rabja csak,
Az élet pedig az idő bohóca,
S az idő, amely a világ tanúja,
Megáll majd.

Ész és szerelem mai napság ritkán tartanak együtt.

Nem örök e világ; az sem csoda,
Ha sorsunkkal a szeretet oda:
Mert hogy melyik vezérli, vitapont:
Szerelem-é e sorsot, vagy viszont?

Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján.

Tanuld meg a szerelmet, könnyü ez,
S hűn megtanúlva többé el se vesz.

Szilaj gyönyörnek vége is szilaj,
Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor,
Mely csókolódzva hal meg.

Ne szóljatok szükségről. A legalja
Koldús is, bár teng, bír fölöslegest.

A természet ingyen nem adja kincsét.

Jaj, gyöngeségünk bűnös ebbe, nem mi!
Úgy alkottak, hogy így tudunk szeretni.

Minden ember élete egy regény.