Jó felakasztás megmenti az embert a rossz házasságtól.

A tett tüzére jeget fú a szó.

Muzsika, vers üdítse lelkedet,

Matematikát, metafizikát

Csak annyit, hogy gyomrodnak meg ne ártson.

Nincs hasznod abból, melyben nem gyönyörködsz...

Árulónk a kétség:
Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,
Ha volna merszünk.

A szegényt, kit megtört a sors, a gond, csitítgatjuk, intjük, ha könnyet ont, de súlyosodna csak baj annyi sok ránk, éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk.

Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.

Én azt hiszem, nem a szememmel imádlak,
Az tudja, hogy hibád mily rengeteg;
Szívemnek jó, mit néma társa megvet,
A látvány ellenére az szeret.

A várakozás ott csal meg, ahol
Legtöbbet ígér; s akkor sikerül,
Mikor a remény csüggedésbe hül.

A szerelem csak füst és könnyű pára.
Ha boldogul: a szem parányi lángja.
Ha nincs remény: a könnyek tengere.

A gyáva többször hal meg sír előtt,
A bátor egyszer ízli a halált.

Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni...

Kit megraboltak gonosz tolvajok,
Tolvaját lopja meg, ha mosolyog;
De önmagát kétszer rabolja meg,
Ki vesztésén mód nélkül kesereg.

Üstökén ragadd meg a percet.

Eh, mi a név? Mit rózsának hívunk,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.

Mindenkit szeress, ne sokban bízz,
Ne bánts senkit, ellenséged inkább féljen,
Minthogy legyőzd, barátodat szívedre rejtsd,
Szidjanak hallgatásért, ne beszédért.