A képmutatók, hazugok, hízelkedők a lelkük mélyén mindig arra vágynak, hogy kimondhassák, amit valójában éreznek-gondolnak. Sokan leélik úgy az életüket, hogy erre nem adatik lehetőségük, de főként merszük; mérgező elfojtás közepette múlnak éveik.

Állítólag a zsenik másként élik meg a teljességet. Az egész ott van bennük, legbelül. Sehova nem kell menniük, a világ megy hozzájuk.

Aranyszabály, csak férfiaknak: ha a nő kérdez, ne válaszolj. Bármit mondasz, ellened fordítja. Kizárt dolog, hogy eltaláld, mit akar hallani. Ugyanis ő sem tudja.

Ne feledd: csak egyszer kelthetsz első benyomást!

Isten, ha létezel, mentsd meg a lelkem, ha létezik.

Ha elmegyek is, veled maradok; erre csupán a szeretet képes.

Hát persze, hogy szeretlek. Annyira szeretlek, hogy nem is gondolkozom rajta. Nem is hajtogatom. Olyan természetesen szeretlek, ahogy lélegzem, meszesedem, süketülök, hullajtom a hajam.

Vele takarózva aludtam el, s rémülten ültem fel reggel, tudván, hogy elment, hiszen fáztam.

Hanyatt fekve bámultam a lüktető eget, és hihetetlenül természetesen hangzott, amikor magam elé súgtam: szeretem. De hát miért szereted? Azért, amit látok benne, és azért, amit belelátok.

Annyiféle ember vagy, ahányan néznek és ahányan szeretnek és ahányan nem. Egymást gyűlölő személyek mindig azonosan érzékeltetik a másik utálatosságát. Ezért teszed okosan, ha közelről megszemlélsz valakit, mielőtt ismeretlenül elfogadod róla mások méltató vagy dorong ítéletét.

Kisdednél védtelenebb, aki nincs felvértezve mézesmázosság, talpnyalás ellen, aki játszva manipulálható.

Ha a közeledben vagyok távol tőled, az minden kínnál gyötrőbb.

Mind finomabban érzékeli a megfoghatatlant, és mert hagyta lenni, megizmosodott a képessége, mely megláttatja vele mások mélyeit, bármilyenek is azok; és egyre jobban hallja-érti, miről mesél a csend; és már azt is meri sejteni, honnan jön a varázslat.

Nem mi változtattuk meg az ünnepet, és ő sem változott volna magától. Üzleti érdekek alakították át, s mert ettől meg szétfoszlott varázsa, cukormázat parancsoltak rá, hogy kaszálhassanak.

Csak egymásról beszélhetünk, róla vagy rólam már lehetetlen. Ez hangozhat úgy, mintha eldobtuk volna szabadságunkat, önmagunkat. Soha nem voltam elevenebb, szabadabb, mint általa.