Tudod-e, mi volt a felvilágosodás? Saját fényében tündöklő kornak is nevezték. Na és miben különbözik a mostanitól? Abban, hogy a mienk saját homályában sötétlő kor!

A házasságnál bonyolultabb dolgot még a japánok sem találtak ki.

Figyelmesen körbejárjuk az épületet. Dísztégla-berakásos és lambériás falú szobákban, boltíves átjárókban lépdelünk. A régies ablakok előtt álló, dúsan párnázott padok a múltról mesélnek. Amikor az embereknek még volt idejük élni, ezeken ülve társalogtak, olvastak vagy elmélkedőn néztek kifelé a kertbe, engedvén, hogy átjárja őket a fény, az érzés, a gondolat. A hajdaniak megélték érzelmeiket, mi már csak menekülünk előlük.

Emós az, akinek az egyik szeme sír, a másik haj. Az emós szenvedésbeteg tini, gyászos motyóban, fekete körömmel és szájjal. Mindenkinél jobban akar szenvedni. Előbb hülyére, végül halálra sajnálja magát. Kedvenc tartózkodási helye az anyja kínja.

Az a jó az öregségben, hogy már nem halhatok meg fiatalon.

Bomba biznisz a fegyvergyártás. A mérnökök kifejlesztik a bármin áthatoló lövedéket, aztán az ennek ellenálló védőruhát, majd az ezen is átfúródó golyót, meg persze az újabbaknak is fittyet hányó páncélt - és így tovább és tovább, a kihalásig.

A szabad akaratú, erős ember nemet mond az őt felemésztő cuccokra. A förtelmes passziók nem az erőseket találják meg. Akik ezekhez fordulnak, éppenséggel azért teszik, mert az ölés, a piálás, a drogozás könnyű kiutakat és olyan mámorokat ígér, amelyekért nem kell megküzdeniük.

Az ölésszakértők a legősibb ösztöneinknél - s persze az orrunknál - fogva vezetnek bennünket. Egyéb zsigereinket politikusok, marketingesek ingerlik, cinkosságban a médiával, ugyancsak vagyondúsítás céljából. Mi pedig készséggel hülyülünk, barmosodunk nekik. Bármit feláldozunk, csak ne kelljen használni az agyunkat. A mai emberben halálfélelmet kelt az önálló gondolkodás. Akkor érezzük magunkat komfortosan, ha mások közlik velünk saját véleményünket.

- Nem érem be ábrándozással!
- Nocsak! És hogyan valósítod meg légváras álmaidat?
- Úgy, hogy hiszek bennük!

Minden egyes tettük középpontjában az "én" állt. Miként bármely történelmi hőstettről játszva be lehetne bizonyítani, hogy véghezvitelét nem holmi nemes szándék vezérelte, hanem az a kicsiny ego.

Miért értékelődnek át a fogalmai, miért nem követheti ésszel önmaga változásait? Abnormális a rögeszme: kilépni a bőréből, szembefordulni önmagával - és bemutatkozni.

Kérdések. Bonyolultaknak látszanak, pedig már esszenciái a megtörténteknek és a megtörténendőknek. Az ember csökönyös törekvése arra, hogy azért is tisztán lásson egy zűrös világban. Fogalmakat szüljön csak azért, hogy skatulyákba helyezhesse a dolgokat. A dolgokat, melyek minden tükörben: minden egyes ember elméjében másként, vagy homlokegyenest ellenkezően tükröződnek. Minél szorosabb egy-egy skatulya, annál dühösebbek egymásra az emberek, hiszen szoronganak.

Amikor a félelem mérhetetlenné dagad, átfordul az ellenkezőjébe és már-már vakmerőséggé változik.

A festő nem a te szolgád, tulajdonod. A költő és a dalnok sem. És nem az a dolguk, hogy téged egyenletesen boldoggá tegyenek, mert ez képtelen kívánság! Ők alkotásaik bűverejével hatnak rád. Segítenek abban, hogy tisztábban láss, jobban értsd magad, és megértett bajaidat orvosolhasd. Általuk érzed, hogy élsz! Ugye tudod, mily ritka kincs ezt érezhetni!?

A művészet élőlény. Neked kell követned az útmutatását, s nem fordítva! Ahol a közönség szabja meg, milyen legyen a mű, ott fejre áll a világ.