Az ötlet használat után eldobandó.

Minden írásról azt gondolom, hogy amit én leírtam, az a fele. A másik felét az olvasó teszi hozzá, mellérakja a saját élményeit, gondolatait, ilyen alapon ahányan elolvasnak egy könyvet, az annyiféle könyvvé válik.

Fiatalnak lenni nem olyan jó dolog. Az a bizonytalanság kora, nem csak anyagilag. Még nem tudom, ki vagyok, jó vagyok-e, elég szép, elég okos vagyok-e, elfogad-e anyám, apám, szerelmem, tanárom, főnököm. Ahogyan az ember idősödik, ezek azért eldőlnek. Némelyikre az a válasz, hogy nem, de még az is jobb, mint a bizonytalanság. Ezért gondolom, hogy amikor valaki a hatvanadik életévét elérte, és ezeket a kérdéseket nem tudta tisztázni, valamit elrontott.

Ha valaki úgy esik ki a munka hierarchiájából, hogy nincs valamilyen mániája, amit akár napi nyolc órát tudna csinálni jó kedvvel, akkor nagy bajban lesz.

Az egész élet arról szól, hogy mindannyian próbáljuk ráerőltetni magunkat a többiekre.

Attól, hogy valaki nem szállt el, még lehetnek szárnyai.

Sajátságos, hogy a huszonegyedik század elején sem a korruptak kerülnek tömlöcbe, hanem azok, akik tiltakoznak az uram-bátyám alapon szétlopott pénzeket szerző, adó vagy kapó bűnözők tevékenysége ellen.

A diktatúráknak mindig végük lesz. Vagy úgy, hogy szétrobbantja őket az ellenük forduló sokaság, vagy úgy, hogy halk és hosszú rothadással múlnak ki.

Nőknél tragikusabb felhangokkal zeng a lelki karének a fejben s a szívben.

Az ötvenedik születésnap megrázó s egyben fölemelő is lehet. Minden a körülményeken múlik.

Az élet nagy kérdéseire leginkább mégis a könyvekben találhatunk választ.

Az ember azért akar gyereket, mert abból a lényből, akivel együtt él, már nem éri be eggyel, szeretné, ha volna kettő. Három. Négy. Satöbbi. A srácokban azután mindig azt a bizonyos lényt látja viszont - meg persze önmagát.

A könyvek gerillaharcosok. Lesből támadnak, és szinte megmagyarázhatatlan módon hódítanak.

Nincs szebb könyv szívnél s léleknél. Mert ki azokban nem találja a hangot, mely érzelmeinek mélységet, vágyainak szárnyat, szavainak tartalmat nyújthat, hiába keresgélné a nyomtatott betűkben.

Ismerek olyan tévés hírességeket, akik ingerültek lesznek, ha nem engedik őket a sor elejére, ha nem kezd mindenki rögtön velük foglalkozni, ha nem biztosítanak számukra különféle előnyöket, pusztán azért, mert ők rendszeresen láthatóak abban a dobozban, amit tévének hívnak. Én nem hiszem, hogy az, ha valaki a képernyőn szerepel, többet érdemel, mint bárki más.