Az emberiség történetét inkább folyamatos korrekciók láncolatának tekinteném. Botlások, hibák, mellékutak, szakadékok. Eddig megúsztuk. Lehetett javítani. Alkudozni. Új és új szövetségeket koldulni. Eddig valahogy mindig átcsúsztunk a pótvizsgán.

Attól az embertől is óvakodj, aki nem hisz a démonokban. A jó és rossz szellemekben. Aki még azt is tagadja, hogy a gondolatainkban létezhetnek. Mert az ilyen embernek megkeserítik az életét.

Primitív babona, hogy boszorkányok nincsenek. Minden nő, minden asszony az. Csak hát úgy van ezzel is, mint mindennel ebben a kutya életben: a boszorkányságot is tanulni és gyakorolni kell.

Sok embernek egy élet sem elég rá, hogy megtalálja magában, mi az a nagy és kivételes tudás, ami csakis az övé. Figyeld meg, az emberek többsége ugyanaz után a szekér után fut. Azt mutatták neki a tévében, azt sulykolják nap nap után, ő meg lohol, hogy utolérje, pedig az a szekér nem is az övé.

Halottaink nem az emlékezetünkben élnek tovább. Ha valahol, akkor a szokásainkban, a mozdulatainkban. De ha átveszik az irányítást, akkor baj van. Helyettük is élni, az önbecsapás. Fölösleges, buta, céltalan dolog. Beteges önkínzás.

Ne búslakodjon, mert az nem segít. És ne kérdezze, hogy van-e Isten. Ha hisz benne, akkor van. És ha van, talán segít is. Ha nem hisz benne, akkor nincs. És persze talán akkor is segít.

A jelenünk mindig nehéz és gondokkal terhes. Aztán, ahogy öregszünk, mégis rá kell jönnünk, hogy egyetlen kárpótlás a jövőnkért a múltunk.

Az emberi természet ellentmondásos. Figyeld csak meg, mennyi hazugság van az őszintékben, mennyi aljasság a becsületesekben.

Nincs új a nap alatt! Mindent megfestettek, megírtak, megfaragtak, mindent felfedeztek, megkóstoltak és kipróbáltak már előttünk. Amit meg nem, azt nem is érdemes.

Hány ember van, aki egész életében utazik? A többségük sosem tudja meg, hogy hiába volt minden! Hogy a sok utazás semmit sem rontott vagy javított rajtuk. A másik ember meg ki sem mozdul a lakásából, mégis többet fog fel a világból.

Nincs az a hegy, amit el ne lehetne hordani. Csak neki kell állni.

Nincs semmi magasabbrendű cél. Csak lenni.

Nem az a tragédia, ha azt hiszed a homoksüteményre, hogy igazi. Az a tragédia, ha jóllakásig zabáltad magad homoktortával, és egyszer csak elébed kerül az igazi oroszkrémtorta.