Jobb a hegyen egy rossz óra, mint a falak közt egy jó hét.

Gyűlölöm a fényűzést. Ellustít. Megöli a fantáziát. Biztos, hogy a nyomor nem tesz jobbá. De egy kis nélkülözés néha nem árt. Ébren tartja az emlékezetet. Feltüzel. Leleményessé tesz.

Egyetlen éj sem ugyanaz, mint az előző, és bennük az emberek sem ugyanazok.

Az igazán nagy pénz olyan, mint a nagy szerelem. Összenősz vele. Mindegy, hogy jutottál hozzá, azt hiszed, a részeddé lett. Ha elveszíted, és túléled, megérted, hogy nem ő volt a tied, hanem te az övé.

Másként olvasunk reggel és éjjel, húszévesen és negyvenévesen, győztes hadvezér korunkban és befelé forduló szerzetesi állapotunkban, szerelmesen és rezignáltan.

Egészséges ország, egészséges nép tudjon mulatni, mosolyogni éppen a legnagyobb hősein, szentjein, királyain is.

Egy írónak kevés dolog tesz rosszabbat, mint állandóan írók között lenni.

Amit modern sportnak neveznek, azt nagyobb önbecsapásnak tartom, mint tükörbe nézni.

Inkább vállalok egy idegeskedéssel, szorongással teli életet olyan ember mellett, akit szeretek, mint a tunya gondtalanságot, körítve a langyos érzelem kihűlt krumlipüréjével.

Csak a gyerek hiszi azt, hogy minden, amit ismer, megmásíthatatlanul összetartozik, hogy nem is lehetne másként, és hogy minden úgy marad.

Olyat kell vezetővé emelni, aki hajlandó másokra is tekintettel lenni. Csakhogy jólelkű ember alkalmatlan a hatalomra. A hatalom megtartásához kemény szívre és hideg fejre van szükség.

Miért tiszteljem az erényes embert, ha érdemei a társadalom érdemei? A gazember bizonyos értelemben tiszteletreméltóbb, hiszen tudja, hogy az egész társadalommal száll szembe, míg az erényes számít a megbecsülésre és a vele járó előnyökre. A gazemberséghez több erkölcsi bátorság kell, mint az erényes élethez.

Diktatúrában csak a diktátornak van joga gazembernek lenni, a demokráciában viszont mindenki szabadon lophat, akinek hivatal adatott.

A szerelmes ember a legönzőbb istenteremtése. Nem a párját szereti, hanem önmagát. Képes volna-e megérteni bármelyik szerelmes - aki szerelméért állítólag semmi áldozatot nem sokall -, hogy az imádott lény számára előnyösebb volna a vetélytársa? Vajon akad olyan, aki ezt felismerve félreáll? Ha a szerelem valóban a másik ember szeretete volna, azonos volna a lemondással.

Az ember a természetellenest teszi meg erénynek, s szégyelli azt, ami természetes. Hogyan szerethetünk valakit földöntúli szerelemmel, mikor tudjuk, hogy szakadatlanul működő bélrendszerrel rendelkezik? A szerelem tárgya, amint a tyúkszemét metéli! Ha a megvadult szerelmesnek rendszeresen végig kellene néznie titokban, hogy mit csinál imádottja, amikor egyedül hiszi magát, ugyan meddig tartana a szerelme? Férfi és nő: ennyi az egész. A többi sallang, cifraság.