A hegyek a látható Isten.
A nyomorékokat és a fedél nélküli szerencsétleneket kerüli a tekintetünk.
Az emberi törekvés fontos, ám az Isten gondoskodó figyelme nélkül, ahogy mondani szokták, egy verébfióka tolla sem hull.
Nyereménynek mondjuk, pedig ajándék. Hiszen nem mi találjuk el a számokat. Kitöltjük a szelvényt, a többi odafent dől el. Mindannyian arra várunk, hogy a legnagyobb játékos eltalálja a számainkat.
Semmit sem tudunk. Még a velünk élő szeretteinkről sem tudjuk, mi zajlik a fejükben. Ismerjük a természetüket. Hogy mit szeretnek és mit nem. Sejtünk a vágyaikról valamit. Mégsem tudjuk, mi zajlik a fejükben.
"Csak gyerek", az annyi, mint "csak élet". A felnőtt egész életében ezt fogyasztja, abból és addig él, amíg a gyerek tart benne.
Az igazi együttérzés nem érzelem, hanem cselekvés, gyógyszer és kenyér, de legfőképpen figyelem és odafordulás.
Nincs hétköznapi történet, mert minden történet különleges és egyszeri, tüneményes és magával ragadó a maga borzalmasságában.
A megbékélésnek nem helyszíne, hanem ideje van.
A pénz unalmas. Mindenütt ott van. Leginkább ott, ahol nincs. Nem szabad törődni vele. Ha van, élj úgy, mintha nem lenne. Ha nincs, élj úgy, mintha lenne.
Mindig így történik. Saját magad ölöd meg magad. Erősebb gépre ülsz, mint amivel elbírsz. Mélyebbre merülsz, magasabbra szállsz, gyorsabban hajtasz, mint ahol még te vagy az úr. Ha óvatos vagy, akkor is kinyiffansz.
A megbocsátás varázslat. Fordítva működik. Először azon segít, aki kínálja.
A szabadság ára a szabadság maga. Választhatsz. Lehetsz rabló, költő, remete, mindegy. Választasz, és elvesztetted a szabadságodat. Kijelölt úton vagy.
A jó tulajdonságaink több szenvedést okoznak nekünk, mint a rosszak.
A bántással együtt lehet élni. De ha nem vesznek tudomást a létezésünkről, abba belehalunk.