Az én boldogságom forrása a pénz. Igaz, a pénzt férfiak adják, így bizonyos szempontból engem is ők tesznek boldoggá, de mégis másképp. A pénzüket ugyanis összehasonlíthatatlanul könnyebb megszerezni, mint a szívüket.

A szerelem csupán arra jó, hogy a miatta szenvedő sok öngyilkosjelölt megtöltse a pszichiáterek és kineziológusok rendelőit.

Rettegek attól, hogy azelőtt meghalok, mielőtt igazán elkezdhettem volna élni.

Az élet kegyetlen igazsága, hogy a halál árnyékában a pénz mit sem ér. Csupán annyit, hogy kibélelhetjük vele a koporsónkat.

Amióta az eszemet tudom, biztonságra vágytam, talán ezért is bolondított meg a pénz, mert az mindig biztonságérzetet adott nekem. Amikor a markomban tartom a tízezreseket, úgy érzem, nincs szükségem családra vagy barátokra. És egyáltalán senkire. Mert olyankor úgy érzem, mindenem megvan. A pénz az én apám, anyám, szerelmem és jótevőm.

A férfiak igencsak egyszerűen működnek. Ha jóllakatod őket az ágyban és az asztalnál, és hagyod, hogy aztán nézhessék a sportcsatornát, akkor cserébe bármit megadnak, és a tenyerükön hordozzák azt a nőt, aki ezeket a dolgokat biztosítja nekik.

Engem egy érzelmeken vagy kötődésen alapuló kapcsolat teljesen tönkretenne. Ezért is akarok gyereket szülni, és nem ábrándozom arról, hogy valaha is szerelmi házasságot kötök. A tiszta haszonban hiszek, nem a szerelemben.

A nők mindig a férfiakat szidják, hogy hűtlenek, pedig az igazság az, hogy jottányit sem jobbak náluk. Ugyanúgy képesek otthagyni a jól megszokott életüket és társukat, ha jön a lángolás, mint a férfiak a feleségüket egy huszonéves, hosszú combú szőkéért, akinek életük végéig hálásak csupán azért, mert a csinibaba nem vette észre, hogy kopaszodnak.

A férfiak tudat alatt butának bélyegzik meg azt a nőt, akinek jókorák a mellei. Pedig a valóság az, a nagy mellektől a férfiak butulnak el egy pillanat alatt.

Igen, a pénz szabaddá tesz, de gúzsba is köt. Én ráéreztem az ízére, és képtelen vagyok szabadulni tőle. Ez a legrosszabb kábítószer.

Én nem akarok leigázni senkit, engem a hatalom nem érdekel. Csak a pénz tapintását és szagát akarom érezni. Újra és újra.

A pénz, a hatalom a legédesebb afrodiziákum.

Az emberek imádnak a sikeresek és gazdagok társaságában lenni, hiszen mellettük, az árnyékukban meghúzódva úgy érzik: ők is kiváltságosak. Valójában csak vérszívó piócák, akik mások sikeréből táplálkoznak.

A megbánás vagy megalázottság érzése felesleges időpocsékolás. Ha már valami megtörtént, úgysem lehet változtatni rajta.

Az igazán gazdagoknak nincs arra szükségük, hogy különböző márkajelzésekkel elvakítsanak másokat. Nekik elég, ha ők tudják, hogy gazdagok, és hogy az a néhány ember is tudja róluk, akikből hasznuk származik.