Az olvasás az író életének alkotó központja. Én akárhova megyek, könyvet viszek magammal, és mindig találok alkalmat, hogy bele is olvashassak. A trükk abban áll, hogy az embernek meg kell tanulnia kis és nagy adagokban olvasni. A várószobákat egyenesen a könyvekre tervezték. De ugyanezt szolgálják a mozik előcsarnokai vetítés előtt, a hosszú és unalmas sorban állások, és a mindenki kedvence, a vécé. Még vezetés közben is olvashat az ember, hála a hallható könyv forradalmának.

Az írás varázslat, éppen annyira az élet vize, mint minden alkotó művészet. A víz ingyen van. Igyanak.

Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is.

A legtöbbet úgy tanulja az ember, ha sokat olvas, sokat ír, és a legértékesebb leckéket mindig maga tanítja magának.

Az írás nem az élet, de azt hiszem, néha visszavezethet az életbe.

Vannak dolgok, amiket az ember nem mondhat ki. Előbb meghal, mint hogy kimondja őket.

Egy olyan világban, ahol a járművek képesek a legerősebb sasnál is magasabban szelni a levegőeget, minden lehetséges.

Nem létezik Ötletek Szemétládája, Meseközpont, Titkos Bestsellerek Szigete; a jó sztorik ötletei látszólag szó szerint a semmiből jönnek, egyenesen az üres égből vitorláznak alá: két különálló ötlet találkozik, és valami új jön létre a nap alatt. Az embernek nem az a dolga, hogy ráleljen ezekre az ötletekre, hanem hogy fölismerje őket, amikor előbukkannak.

A hiba mindig ugyanannál van, arany csibéim: aki olyan gyenge, hogy mást hibáztasson.

Amikor az ember még csak hatéves, sokkal kevesebb az életében a korlát.

Isten szakértője a törékeny dolgoknak, és borús jövőképét a legfinomabb üvegdíszekkel álcázza.

Hétéves korig - amikor állítólag észhez térnek - a gyerekek többsége érzelmi szempontból afféle visszhangkamrának tekinthető. Ha olyan felnőttek között nőnek fel, akik békések, simulékonyak, és nem emelik fel a hangjukat, ők ugyanígy viselkednek.

Ha nem lenne a szív és a képzelet, akkor az irodalom meglehetősen siralmas lenne. Talán nem is létezne.

Ha súlyosan megsebesülünk, mindenki a keresztnevünkön szólít, mindenkiből haver lesz.

Az agy az ember legjobb barátja; még akkor is szórakoztatja, ha nincs semmi olvasni- vagy tennivalója. De ha túl sokáig nem kap ingert, az ember ellen fordul.