Ha valaminek az eléréséért keményen megdolgozol, az egy dolog. Arra miért ne lennél büszke? Miért ne éreznéd jól magad tőle? De valami olyasmi miatt, ami veled született, amilyen vagy, mi értelme?
Elsősorban emlősök vagyunk, és csak másodsorban emberek, és még ha el is felejtjük azt, hogy emlősök vagyunk, az éhes vadállati ösztöneink akkor is felülírják az emberi mivoltunkat.
Tapasztalatból mondom, hogy az az élet, amelyet úgy élsz, hogy néha rövid időszakokra meglátogatod az emberiséget, nem igazi élet. Akkor vagyunk emberek, ha részei vagyunk egy közösségnek.
A való világban irracionális dolgok és hihetetlen véletlenek is történnek, mert a valószínűségnek szüksége van arra, hogy legyenek ilyen véletlenek - ritkán ugyan, de nem soha.
Vegyél körbe egy gyereket hazugságokkal, ő pedig úgy fog kapaszkodni beléjük, mint a plüssmackójába vagy az anyja kezébe. És minél gonoszabb, sötétebb a hazugság, annál mélyebben kell magába szívnia azért, hogy képes legyen elviselni.
Ha minden ember úgy viselkedne, ahogy mások bánnak vele, akkor senkit sem lehetne felelősségre vonni semmiért. Ha a bűnöd nem is a tiéd, hogy nyerhetsz bocsánatot?
Az emberek ilyenek. Megkérdőjelezünk mindent, amiben hiszünk. Ez alól csak az kivétel, amiben igazán hiszünk, mert azt mindig, fenntartások nélkül is elfogadjuk.