A tudatlanság és a közömbösség senkit sem menthet meg. A tudás sokkal inkább.

Sátán mindig úgy kedvelteti meg magát, hogy látszólag jó cselekedeteket hajt végre.

Az emberi faj valamennyi társadalmában érvényes szabály szerint csak azok számítanak valóban felnőttnek, akik elfogadják a házassággal kapcsolatos törvényeket, tabukat és szokásokat.

Szeretlek, hozzám tartozol, te vagy a szívem, és most, hogy elmész, úgy érzem, a szívem tépik ki belőlem.

Egy férj nem versenghet a sógorával a felesége szeretetéért.

Ha a tett gonosz, az elkövetője is az.

Időnként mindenki meg akar szabadulni mindenki mástól. Időnként én is azt szeretném majd, hogy menj el. De most azt mondom, hogy még ilyenkor sem kell elmenned. Még akkor sem, ha felszólítalak rá.

Talán éppen ez vagy te: az emlékeid.

Az emberiség nem kéri tőlünk, hogy legyünk boldogok. Csak azt kéri, hogy a kedvéért legyünk kiválóak. Első az életben maradás, aztán, ha sikerül, jöhet a boldogság.

Talán lehetetlen is eljátszani valaki mást anélkül, hogy eggyé ne váljunk az álcával.

Vannak időszakok, amikor a világ újrarendezi önmagát, és ilyen időszakokban a helyesen megválasztott szavak képesek megváltoztatni a világot.

Minden ember csak eszköz, melyet a többiek arra használnak, hogy a segítségükkel mi mindnyájan életben maradjunk.

A felnőttek az igazi ellenség, és nem a többi hadtest. Nem mondják el nekünk az igazat.

Vajon elkerülhetetlenül következik az emberi természetből, hogy magad is olyanná válsz, amilyen az első parancsnokod volt?

Csak az ellenség mondhatja meg neked, mit fog csinálni az ellenség. Senki más, csak az ellenség taníthatja meg neked, hogyan pusztíts és hogyan győzz. Csak az ellenség mutathatja meg neked, mi a gyengeséged. Csak az ellenség mondhatja meg neked, miben van az ereje.