A felesleges adalékokat le kell rázni magunkról. Az olyan adalékokat, amik nem tesznek hozzá az életünkhöz, viszont elvesznek belőle. Lehet az egy eszme, egy fogalom, egy buta szokás vagy akár egy ember is.

Ha az ember megbeszéli magával, hogy élni fog, élvezni fogja az életet, és a szó pozitív értelmében hedonista lesz, akkor minden megváltozik.

Számomra a szerelem sosem volt racionális, objektív dolog. Amikor elvarázsol valaki, oda kell neki adnod a lelked, de amint megszűnik a varázs, távozni kell (önmagad érdekében).

Amint az ember megteremt valamit, többre vágyik. Az elég nem létezik.

Az ember alkalmazkodik - lényegében mindenhez. Hozzászokik. Nincs jó vagy rossz, állapotok vannak. A hozzáálláson múlik, jónak vagy rossznak ítéled-e a helyzetet.

A félelmet érezni kell ahhoz, hogy meg tudd mondani, milyen az, amikor eltűnik az életedből.

Elképzelünk egy világot, elkezdünk élni benne, és észre sem vesszük, hogy mi teremtettük magunk köré a dolgokat! Csak az létezik, aminek van neve, amit el tudunk helyezni a világ(unk)ban.

Ha az állattal szemben az a humánus, hogy elaltatják, mikor nagyon szenved, akkor az eutanázia miért bűn?

Minden egyes fájdalom csavar rajtam még egyet. Mint egy ruhából a vizet, úgy csavarja ki belőlem az életet.

Nem számít, mennyire tudsz valamit, csak az számít, hogy élvezed.

Az emberi elme olyan csodálatos kreativitással rendelkezik, hogy könnyen meggyőzhetjük saját magunkat is, hogy ez vagy az létezik.

Az ember a végsőkig képes mozgósítani az energiáit. Annyit, amennyi éppen kell. Ha többre van szükség, többet.

Egy gyerek nem hazudik, csupán megtanulja utánozni a hazugságot.

Nem lehetek türelmetlen, minden teljesül, amit akarok, de nem adj uramisten, de azonnal. A fejlődés folyamat, nem másodperces dolog.

Az ember célja a boldogság, és a boldogságot célok teremtésével és elérésével lehet megtalálni. A célok elérése pedig a siker kulcsa.