Akik varázslatra képesek szavakkal, akik verseket, sagákat és meséket szőnek, azok megízlelték a költészet italát.

Nincs olyan, ami ne szeretné a napot. Meleget és életet ad nekünk; elolvasztja a tél havát és jegét; serkenti a növényeket és a virágokat. Neki köszönhetjük a hosszú nyárestéket, amikor nem száll le a sötétség. Megóv a tél közepén, amikor a sötétség csak pár órára törik meg, a nap pedig hideg és távoli, mint egy holttetem fakó szeme.

Soha nem lehet rájönni, hogyan kell regényt írni. Csak azt tanulhatod meg, hogyan írd le a regényt, ami ott van a fejedben.

A korlátok minden alkotóra inspirálóan hatnak: az igazi alkotás szerintem akkor kezdődik, amikor az ember korlátokba ütközik.

A gyerekeknek elég jó érzékük van ahhoz, hogy kiszúrják, mi a nekik való olvasnivaló, és mi az, amit jobb, ha messze elkerülnek.

Megöregszünk, és már nem harcolunk tovább. Aztán meghalunk.

A legtöbbször az vagy, aminek hisznek.

A leggyorsabb út néha a leghosszabb.

Az eszméket nehezebb megölni, mint az embereket, de a végén őket is el lehet pusztítani.

Manapság mindenki túl sokat beszél. Szöveg, szöveg, szöveg. Ez az ország sokkal előrébb tartana, ha az emberek megtanulnának csendben szenvedni.

Nem nehéz birtokolni valamit. Vagy mindent. Csak tudnod kell, hogy a tiéd, aztán önként elengedni.

Három dolog van, és csakis három, ami feledtetheti a halandóság fájdalmát és könnyítheti az élet rombolását. Ezek pedig a bor, a nők és a dal.

A megosztott fájdalom, öcsém, nem megduplázódik, hanem megfeleződik. Senki sem különálló sziget.

Az erőszak az amatőrök végső menedéke, az üres fenyegetés pedig a menthetetlenül kétbalkezesek utolsó szentélye.

A pillanatokat meg kell élni, a várakozás bűn, mind az eljövendő idő ellen, mind a jelen pillanat ellen, amelyet az ember épp semmibe vesz.