Amikor a pasas kijelenti, hogy boldog akar lenni egy másik ember oldalán, ezért egy értelmes, tisztességes nőt keres, valójában mit is akar? Hát nem boldogságot. S nem is egy nőt. Nem. Akkor csak az általa boldogságnak nevezett érzelmeket keresi, és az általa megfelelőnek tartott személyt akarja maga mellett tudni.

Egy valódi férfi nem követeli magának a tiszteletet. Csak elfogadja. Ha pedig nem kapja meg, akkor is csak kéri.

Egy valódi férfi nem fél veszíteni, mert tudja, hogy a vereség a győzelem kapuja.

Egy valódi nő számára a pénz fontos, de nem lényeges, mert tudja, hogy az érték nem a pénztárcádban, hanem a fejedben van, s bizony tudja azt is, hogy egy szegény, de valódi férfi többet ér a gazdagságot hazudónál.

A férfi... felébreszti a valódi egyéniségedet. A lelkedet. Lényednek azt a részét, amelyik mindig is arra vár, hogy megélhesd. A férfi mellett azt veszed észre, hogy több vagy, mint korábban. Hogy mellette színesebb a világ. Édesebb a méz. Határtalan a lét. Végtelen a gyönyör.

Az a férfi, amelyik valóban képes téged szeretni, ritkán mondja. Mert megéli. A valódi férfi nem dumál. Cselekszik.

Az Élet azért van, hogy éld, és hogy rajtad kívül mindenki élhesse. Úgyhogy felesleges másokat a hitükért vagy a tetteikért becsmérelni, mivel mindenki azt teszi, amit te: létezik. Méghozzá a maga módján tökéletesen.

Senki sem tudja, hogy a következő pillanat mit fog hozni, meglehet, hogy a legnagyobb gödör mélye rejti az aranyrögöt.

Változtass a hozzáállásodon, és a Világ veled változik. Ne változtass, és a Világ akkor is változik, csak nélküled.

Egyetlen pillantásod, egyetlen szavad elég ahhoz, hogy a káoszból rend legyen, olyan rend, amely szabadságot ad elnyomás helyett.

Aki szeret, az sosem birtokol, csak együtt él.

Azt hiszitek magatokról, hogy az egyetlen valóságos testetekben és világotokban éltek, valójában csak egyike vagytok a sok lehetséges egyéniségeteknek, azoknak, akiket úgymond nem választottatok. Más, nem-választott egyéniségeitek nem tudnak rólatok, sőt még a létezésetek feltételezésén is nevetnek. Ennek ellenére ti éppoly valóságosak vagytok, mint ők.

Hogy többé ne uralkodjanak rajtad az indulataid, fel kell ismerned, hogy a feszültség nem más, mint energia, méghozzá ugyanaz az energia, amelyből a nyugalom is áll. Akkor lesz a nyugalomból feszültség, ha megtagadsz, elnyomsz, elfojtasz önmagadban valamit.

A legtöbb ember képtelen boldog lenni, mivel a világ belénevelte a komorságot. Pedig az öröm az Élet és a tudatos megnyilvánulás alapja; vedd észre, hogy a természetben mindenki boldog, aki egészséges. Az állatok, a kövek, a növények csak akkor szomorkodnak, ha betegek. Neked azért nehezebb a dolgod, mert felismerted a szomorúság előnyeit: amikor gyermekkorodban nyugodtan, boldogan játszottál egy eldugott sarokban, senki sem figyelt rád, sőt a szüleid kifejezetten örültek, hogy csöndben vagy végre. Ám amint valami fájdalmad, problémád volt, egyből köréd sereglettek, rád figyeltek az emberek... Ez a folyamat végigkíséri az egész életedet.

A szenvedés nem nemesíti a lelket: a hosszan tartó fájdalmak felőrlik a boldogságért létező tudatot.