Ha meguntad az áldozat szerepét, akkor nem kell mást tenned, mint megtanulni örülni annak, hogy létezel. Nem nehéz, csak hagyd, hogy ok nélkül is mosolyra húzódjon a szád.

A férfiak alapvetően félnek a nőktől, viszont ha akarnak valamit, akkor túllépnek a félelmükön. Ha a férfiban fellobban a vágy, ha a szívében lángra lobban a szerelem, akkor eszében sincs félni, és még a világvége sem tarthatja távol a nőtől: ha a pasas akar valamit, akkor ott van.

Mivel manapság egy nő leginkább a külsejével, feltűnő szépségével tud sikert elérni, ezért van az, hogy a legtöbb beteljesült királynő-ego a szépnek mondott nők sajátja.

Azt mondom, hogy a család szeretetet és őszinteséget jelent. Azt mondom, hogy a családot senki sem határozhatja meg: senki sem döntheti el, hogy két, három, négy vagy tíz szív dobban egyszerre. Azt mondom, hogy minden olyan életforma, amely a szíved ellen való, előbb-utóbb elpusztít téged.

Ha van szeretet, ha egymás szívében lüktettek, akkor ne váljatok el. Akkor ne törődjetek a világgal, ne törődjetek a többi ember véleményével, és éljetek úgy, ahogy boldogok tudtok lenni.

- Miért nem lobbanhat lángra újra a szerelem?
- Mert a lángoláshoz a tűznek táplálékra van szüksége. Az emberi szerelem tüze elhasználja a fát, elhasználja a másik lénye által adott tüzelőanyagot. Ha az izzás egyszer kihunyt, nincs, ami újra belobbantsa. Ha jön egy harmadik az életetekbe, akitől újra lángolni kezdesz, akkor a szíved körül újra melegség lesz, ám a másik egója feltehetőleg nem tudja majd elviselni, hogy a tűz nem az övé. Hogy nem birtokolhat téged és az érzéseidet.

Egy házasságnak akkor van vége, ha a szeretet szülte gondolatnélküliséggel állsz föl a másik mellől. Amíg a párod ott motoszkál a fejedben, addig még van köztetek valami.

A lelked mélyén érzed, milyen csodálatosak is az érzelmek, viszont az életed során egyáltalán nem ezeket kapod. S noha a költő szerint a szerelem mást ad és mást ígér, valójában ez minden érzelemre igaz.

Az általánosan elvárt viselkedési normák magadra erőszakolásával nem érsz el semmit, csak azt, hogy a tiszta, teremtő érzelmeid eltorzulnak, és fájdalmat, szenvedést szabadítasz a világ nyakába.

Amikor itt, a földön, emberként minden gátlás és félelem, minden gondolkodás és aggodalom nélkül megéled az érzelmeidet, megéled önmagadat. Amikor szeretsz, maga vagy a szeretet. Nincs ott az egód, hogy félj, nem jelenik meg az aggodalom, eszedbe sem jut a holnap... De még saját magad sem. Egyszerűen csak boldog vagy, mert hát te magad vagy a szeretet.

Ha megfigyeled, általában annak az asszonynak van a legtüzesebb szeretője, amelyik a legnagyobb papucsférjet tartja otthon, mégpedig azért, mert éppúgy szüksége van a biztonság érzésére, mint arra, hogy olyan erő birtokolja, amely bármikor elemésztheti.

A nő nem bólogató majomra, és nem is egy vérengző fenevadra vágyik, hanem arra, hogy vele s mellette sétáljon a tigris.

Ha élsz, de elfogadod lényed azon oldalait is, amelyeket legszívesebben letagadnál, akkor a most elfojtott részeid a felszínre fognak törni. Lehet, hogy nem lesz kellemes, meglehet, hogy a legszívesebben üvöltve fordulnál el saját magadtól, de ha bátran kitartasz, akkor a mélyből felszabaduló szörnyek előbb elvakulnak tudatos figyelmed fényében, utóbb megfürdenek benne, levetik eltorzult formájukat, és erejükkel valódi szabadságot, boldogságot adnak neked s az összes körülötted élőnek.

Ha csak a véleményedet erőlteted, akkor a fiaid és a lányaid nem kapnak mást tőled, mint egy sírkövet. Mert hát a vélemény egy hatalmas sírkő: nehéz, megváltoztathatatlan és lezárja az életet.

Amikor a nő szemébe nézel, legyél jelen a pillanatban - s akkor valóban figyelmes leszel, nem csak egy udvarias bohóc, és légy tudatos önnön cselekvőképességedre - s akkor valóban erős leszel, nem pedig csak egy melldöngető gumitarzan.