Nézd meg magad, amikor az érzelmeid miatt szenvedsz. Mi is a küszködésed oka? A másik rád se néz, észre se vesz, vagy ha már észrevett, akkor elhagyott, hazudott, épp mással van... Tehát a szenvedés csak rólad szól. Mert hát azért szenvedsz, hogy veled mit tettek vagy épp mit nem tettek, azért küszködsz, hogy téged hagytak el, téged csaptak be.

Ha őszinte vagy, megláthatod, hogy a másik hűségének semmi köze a te érzéseidhez. Semmi! A te érzéseid belőled fakadnak! Ha szereted a férfit, akkor szereted, és kész. Ha azonban az érzéseidet bizonyos feltételekhez kötöd - például, hogy viszontszeressen, vagy hogy ne érintsen meg más nőt -, akkor te már nem a párodat szereted. Csak az elvárásaidat, csak az egód feltételeit.

Azért tartod fontosnak a követelményeidet, mert a külvilágon keresztül ítéled meg önmagadat. Ha a férfinak tetszel, akkor boldog vagy és nőnek érzed magad, ha azonban elfordul tőled, összezuhansz, és kioltod ragyogó fényedet.

A szerelemben nincs forma, érzés és gondolat, nincs félelem, düh, féltékenység vagy aggodalom. Amikor a szerelem lángjában égsz, a szerelem óceánjának hűs hullámai között, nincs benned semmi, csak a tested, a mellkasodat szétfeszítő ragyogás.

A szívedet nem tudod kinyitni. Ugyanis nyitva van. Épp csak bezáródik hébe-hóba. Ne a lakattal foglalkozz, mert afölött nincs hatalmad, hanem azt vedd észre, amikor a zár magától kipattan, és a kapu kitárul.

Amint nem félsz kitárulkozni, amint nem félsz megélni és felvállalni magad, a szeretet előtör belőled. Mert csak belőled fakadhat fel. A szeretet nem az adok-kapok, hanem csak az adok! Amikor a szeretetben élsz, nem gondolsz semmire, egyszerűen csak adsz. Egyszerűen csak elvihetnek tőled mindent.

Az emberek csak azért tartanak otthon négylábú kedvenceket, mert azt az érzést, amelyet szeretetnek neveznek, nem tudják máshogyan megélni.

Mindenki képes szeretni - épp csak vannak, akik nem úgy, mint az átlag. Vannak, akik a te elvárásaid és véleményed szerint nem tudnak szeretni. A szeretet mindenkit átragyog, csak mindenki az egyéniségének megfelelően tükrözi vissza. Úgyhogy a maga módján minden ember képes szeretni. Hogy ez neked elég-e vagy sem, az már az egódon múlik. Az egód még a szeretetet is birtokolni akarja: úgy minősíti és méricskéli, mint húst a piacon. De ez csak a te üzleted; az az érzés, amelyet szeretetnek nevezel, semmivel sem több vagy valódibb, mint az, amelyet nem.

A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. A barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben.

Szeretsz. Mindegy, hogy valakit vagy valamit, egyszerűen megszületik benned a szeretet. Felfoghatatlan és érthetetlen az egész, de elmondhatatlanul boldog minden pillanat: valami leírhatatlan árad benned és belőled, valami megnevezhetetlen fény és frissesség illata leng körül. Fájdalomnak, szenvedésnek vagy depressziónak nyoma sincs, az élet minden rezdülésében megéled a csodát. Az ízek édesebbek, a hangok mélyebbek, a színek teljesebbek, s noha az életed egyáltalán nem változik, mégis pontosan tudod, hogy nincs olyan nehézség, amely ne adhatna örömöt is, és nincs oly probléma, amelyet ne oldhatnál
meg könnyűszerrel.

Az élet minden területén őszintétlen a házasság: akkor is együtt vagy a másikkal, amikor legszívesebben egyedül lennél, akkor is ő alszik melletted, amikor egyedül - vagy épp mással - szeretnél aludni.

A barátságban nincs elvárás, így hát nem is lehet csalódni: barátság az, amikor két lángnyelv együtt lángol, amikor két fáklya fénye összeadódik.

Általában képtelen vagy ellazulni és élvezni a másik társaságát, mert mindig okot keresel a mosolya mögött. S a gyanakvásod gyakran nem is alaptalan, mert hát az emberek életében mindig minden az üzletről szól. A legtöbb kapcsolat általában érdekkapcsolat, amely az egyén túlélésének érdekében jön létre.

A barátság megszületéséhez közös, mindkettőtök életében megjelenő élményekre, érzésekre és gondolatokra van szükség. Mivel ez az érzés mindig rólatok szól, ezért szükség van a közös érdeklődési körre, akárcsak arra, hogy kölcsönösen tudjátok tisztelni és megbecsülni a másikat. A barátsághoz mindig kell egyfajta kétoldalúság, sőt, az igaz testvériességet mindig az őszinte kölcsönösség hozza létre.

Azért lesz egy gyerekből a bizonyítási kényszer hatására balek, mert a sok izgalom, idegeskedés és feszültség miatt mindig kifelé figyel. Sosem tanulja meg megélni önmagát a cselekedeteiben, mert még a leghétköznapibb tevékenységekben is meg akar felelni valakinek. Ezért minden pillanata feszültségben telik, amelyet nem tud feloldani az esetleges siker, mivel nem érzi megérdemeltnek.