A szépség örömök nélkül értéktelen volna.

Talán nem is más a szerelem, mint hálaérzet a gyönyörért.

Csekélyke munka szerfölött hiúvá tesz, sok munka határtalanul szerénnyé.

A nők tévedései csaknem mindig a jóságba vetett hitből vagy az igazságnak kölcsönzött bizalomból erednek.

A léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el.

Nem, te soha többé úgy nem szerethetsz senkit, ahogy engem szerettél, ahogy engem szeretsz; nekem már nem lehet vetélytársam. Ha szerelmünkre fogok gondolni, mert immár ez lesz egyetlen gondolatom, nem fogok találni benne egy szemernyi keserűségre sem. Mert ezután már soha többé nem lesz módodban, hogy elbűvölj egy asszonyt azokkal a gyermeki évődésekkel, az ifjú szív ifjú kedvességeivel, a lélek kacérságával, a test bájával s a kéj gyors egyetértésével, egyszóval azzal az elbűvölő kísérettel, amely az ifjonti szerelmet nyomon követi.

Egy asszony mellett, akiben elevenen él nemének géniusza, a szerelem sosem válik szokássá; bűbájos gyöngédsége annyi formát tud ölteni, oly szellemes és oly szerelmes egy időben, természetességébe annyi műgondot kever el s művészetébe annyi természetességet, hogy emléke ugyanannyi hatalmat gyakorol, mint jelenléte. Mellette minden más asszony elhalványodik. Az ilyen ragyogó, nagy szerelem értékét csak az tudja felbecsülni, akinek attól kell tartania, hogy elveszti vagy már el is vesztette.

Te még sokkal fiatalabb vagy, meg gyengébb és érzékenyebb, semhogy el tudnád viselni a házasélet gondjait és sok küszködését. Vagy áldozat leszel, vagy zsarnok. Mindkét eshetőség csak szerencsétlenséget hozhat egy nő életébe.

Könnyebb jó szeretőnek lenni, mint jó férjnek, azon egyszerű oknál fogva, hogy például nehezebb szellemeskedni minden áldott nap, mint kedves dolgokat kitalálni - időnként.

Mindenütt csak az emberi igen és nem üldöz.

Aki babonás, az nem lehet egészen szerencsétlen. A babona néha remény.

A boldogság fölemészti erőinket, mint ahogyan a balsors kioltja erényeinket.

Az emberi lélek olyan, mint egy tündér: gyémánttá változtatja a szalmaszálat is.

Úgy látszik, sosem fizetjük meg elég drágán a hiúság örömeit.

Lelkiismeretünk csalhatatlan bíró, ha még nem gyilkoltuk meg.