A szerelem vallás, kultusza alighanem többe kerül minden más vallásnál; gyorsan elillan, és akár a vásott gyerkőc, pusztítással jelzi útját.

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.

Minden fájdalomnak megvan a tanulsága.

A szerelmes asszonytól minden jó várható, és minden rossz kitelik.

Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.

A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon.

A rossz mindig feltűnő hangon beszél, felkölti és bámulattal tölti el a közönséges lelket, viszont a jó néma csendben dolgozik.

A fösvény csupán két érzelemre támaszkodik: a szeretetre, amelyet önmaga iránt érez, és a vágyra, hogy saját érdekeit kövesse.

A szerelem olyan, mint a szél, az ember sohasem tudja, honnan támad rá.

Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.

A nagy válságokban a szív vagy megszakad, vagy megacélozódik.

A világ nem egyéb, mint megcsaltak és csalók közössége.

A nőknek a boldogság a költészetük, ahogy a szép ruha a díszük.

Nagy akaraterő nélkül nincs nagy tehetség sem.