Az okos ember minden tudása ellenére sem éri el a boldogságot.

Az élet még sohasem volt ily világos előtte. Eddig mindig egy zavaros és bántó látvány volt. Hol ennek, hol annak az impulzusának engedelmeskedett, keresett kellemes és szórakoztató dolgokat, és kerülte a kényelmetlen és bajjal járó ügyeket. Ilyen mindazoknak a sorsa, akik beleszületnek egy életbe, amely alapjában véve sem veszélyesnek, sem becsületesnek nem nevezhető. És ebben az életben keringett és csetlett-botlott, mint az az ember, aki egy őserdőben született, és sohasem látta a tengert vagy az eget, és most egyszerre valami végtelen tisztásra kerül.

Vannak helyzetek, amikor néhány szóból is megértik egymást az emberek.

Tanulni ezüst, megjegyezni arany.

Mindenkivel történik néha valami, de ha az ember megszokja a rosszat, akkor vége van az önbecsülésének.

Bármi is az igazság szerelem tekintetében, annyi biztos, hogy van barátság első látásra.

Egyetlenegy fajta ember van, aki megérdemli a nyomorúságát, és ez az, aki az életet unalmasnak és üresnek találja. Nincsenek olyan körülmények a világon, amelyeket szilárd, céltudatos cselekvés meg ne tudna változtatni, kivéve talán egy börtön falait, de amint mondják, még ezen is lehet változtatni, ha az ember következetesen tud böjtölni.

Ha azonban az ember keresztültört mindennapi körülményei papírfalán, azokon a képzeletbeli falakon, melyek legtöbbünket bebörtönöznek a bölcsőtől a sírig, akkor mindenesetre tesz egy felfedezést: ha a világ úgy, amint van, nem tetszik neked, megváltoztathatod. Határozd el, hogy mindenáron meg fogod változtatni és akkor meg is tudod változtatni. Megváltoztathatod rossz és haszontalan irányban, de éppúgy teheted jobbá, kényelmesebbé vagy legrosszabb esetben legalább sokkal érdekesebbé.

Ostoba volt, gyáva és ostoba, de viszont senki sem figyelmeztette őt arra, hogy erős kézzel nyúljon az élethez, soha senki sem mondta neki, hogy mennyire nem számít a félelem, szenvedés vagy halál. De mi haszna van most ilyenekre gondolni? Mindez már túlhaladott dolog.

Semmi a világon nem olyan jó a melankólia ellen, mint a sétálás és az, hogy az ember megpróbáljon részletesen elképzelni valamit, amit el kell végezni.

Minden gerincezett állat közül az ember az egyetlen, amely az arcát tartja az ég felé.

A könyvek világa hatalmas, nagy világ, boldog azilum, üdülés és menedékhely a mindennapok világa elől!

Ostobaság, hogy az ember nem tud megfeledkezni álmokról, amelyek fájnak, egy erdei tisztásról, fatörzsekről, egy vörös hajú, vászonruhás lányról, amint ott ül a tűnő napfényben egy szürke és töredezett falon, és királynői pillantással tekint le az emberre tiszta kék szemével. Kegyetlen és ostoba álmok ezek, amelyeknek az a vége, hogy kinevetik, és gúnyt űznek az emberből.

Minden rendes ember örömmel veszi tudomásul, ha embertársai érdeklődésének középpontjába kerül, és ha az ember méghozzá fiatal, és van benne némi szellemesség és öntudat, s ha embertársai három fiatal, lángoló és elég csinos fiatal hölgy, akik vetélkednek azért a megtiszteltetésért, hogy mellette mehessenek, akkor ez mindenesetre megindokol némi belső elégtételt.

Minden logikát megcsúfoló következménye az embert ért csalódásnak az, hogy ilyenkor azonnal egy újabb csalódáshoz menekülünk. De hát az ember már így van megszerkesztve.