Mindenkinek szüksége van támaszra, de mindenkinek szüksége van arra is, hogy támasz legyen.

A szeretet csak akkor szeretet, ha nem változik meg attól sem, hogy a másik megváltozott.

A félelem megöli bennünk az igazságot és a szeretetet.

A szeretetet nem lehet megölni!

A szenvedés orvosság a bűn ellen.

A hálában összeér az ég a földdel.

Egy mélyen hívő férfira gondolok, akinek az anyósa és felesége pokollá tette életét. Mindenki azt tanácsolta, váljon el. A barátja azt mondta: Őrült vagy, anyósod boszorkány, a feleséged démon! Azt válaszolta: Nem azok, csak az Úristen reszelője az egyik, vésője a másik, s ezekkel faragcsál engem. Nem jó, de szükségem van erre.
Nos, az ilyen, s csakis az ilyen erős szelídekre mondja Jézus: boldogok! Boldogok, mert éppen az az erő, amely szelídség is egyben, növeli, tágítja életünket túl önmagunkon, túl a közvetlen TE-n s olyan mértékben és dimenziókban, hogy Jézus őket mondja a föld örököseinek. Nem elírás, nem tévedés tehát!

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

Gazdánk nem végez félmunkát. Ő nem kontár s nem fárad belém. Belénk.

Ha nem lehet önmagunkat befejezni, minek elkezdeni?

Ennyi az élet, két évszám közötti arasznyi vonal.

Darabokban és részletekben kell meghalni, kínok és protézisek között.

Olyan figyelmesen tudott hallgatni, hogy aki vele szemben ült, annak beszélnie kellett.

A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt, és szüntelen látniuk kellett a lepergő homokszemeket. A mi óránk mutatója már körbejár, és egy kicsit becsap bennünket.

Hadd fejezzem be egy vallomással: hónapok óta van egy egészen rövid, reggeli imádságom: "Add, Uram, hogy jobban szerethessek, mint tegnap!" Ennyi az egész. Szívesen átadom, mert ebben minden benne van.