Az ember egyszerűen van felépítve. A fogaskerekek mindenkinek ugyanolyanok a fejében. Itt van a vágy a jobb életre, itt a félelem, itt a bűntudat. Több fogaskerék pedig nincs is az emberben. A kapzsikat kísértésbe kell vinni, a rettenthetetleneket bűnbe, a lelkiismeretesekre rá kell ijeszteni.

A rezsimet meg lehet szüntetni, a birodalmak megvénülnek és elpusztulnak, az eszmék azonban olyanok, mint a pestis bacilusai.

Nem a halál rettenetes. Hanem várni a halált.

A csöndben jobban hallod saját zajodat.

Amikor kicsi vagy, könnyebb attól szenvedni, hogy nem szeretnek, mint tudni, hogy nincs, aki szeressen.

Ha először nem szánod rá magad, később még nehezebb.

Tudod, a rendszer addig áll, amíg mindenki hisz benne. Leginkább attól félnek, hogy az emberek elkezdenek gondolkodni.

Ha a szerelem guillotine - zuhanjon le. Ha meghalok - azt jelenti, hogy éltem.

Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?

Ki találta ki, hogy könnyű elmondani az igazat? Már ez is hazugság.

Ritkán fordul elő, hogy kétkedjem, vagy megbánjam valamilyen tettemet, a munkám rendszerint kizárja, hogy magam hozzak döntést, és ha nem döntesz, akkor nincs mit megbánnod. Boldog, aki helyett minden döntést mások hoznak meg: nincs mit meggyónnia.

Ha hazudsz, az a lényeg, hogy ne vidd túlzásba, nem könnyű megjegyezni a kitalált részleteket, könnyen belezavarodhatsz.

Az emlékezet mindig próbálja elcsitítani a lelkiismeretet.

A gyűlölet kiváló ellenszer a félelemre.

Mindannyian csak a szerepeinket játsszuk, és olykor elegünk van a jelmezeinkből.