A kutya képes szeretni is, együtt érezni is: ha beteg a gazdája, nem mozdul mellőle és nyüszít. A kutya még unatkozni is tud, és képes élete értelmét egy másik lényben látni: ha a gazdája meghal, némelyik utána pusztul, csak hogy vele maradhasson. Ábrándozni azonban nem képes.

A betegség mindig hagy egy kis reményt. Valaki mindig akad, aki kigyógyul. Ezerből egy.

Mindig azt hiszed, sebaj, majd holnap. De a holnap nem jön el, mindig csak ma van - a végenincs mai nap.

A halál nem tűr maga felett urat.

Amikor húszéves az ember, könnyen veszi az ölést is, a halált is, sőt az egész életet játékként fogja fel, amit, ha úgy alakul, újra lehet kezdeni. Nem véletlen, hogy a világ valamennyi hadseregét az iskolapadból éppen csak kikerült fiatalokkal töltik fel.

Az emberi emlékezet olyan, mint homok a pusztában.

A visszatérés sohasem lehet véletlen. Azért térünk vissza valahova, hogy megváltoztassunk vagy jóvátegyünk valamit. Néha maga az Úr ragad galléron bennünket és térít vissza oda, ahol kisiklottunk a markából - vagy azért, hogy beteljesítse ítéletét, vagy azért, hogy adjon nekünk egy második esélyt.

Amikor az ember már sok éve a halál árnyékában él, a tőle való félelem helyét közöny, fatalizmus, babonák, amulettek és vadállati ösztönök veszik át.

Semmilyen áldozat nem hiábavaló, vállalnia kell őket, végig kell járnia az útját, és be kell teljesítenie azt, amiért erre a világra jött.

Bármely hit csak afféle vándorbotként szolgál, óvja az embert a ballépéstől, és segít talpra állni, gyámolítja őt, ha mégis megbotlott és elesett.

Értelme, barátom, az életnek csak egy van: gyerekeket csinálni és felnevelni őket. Aztán majd kínlódjanak ők is ezzel a kérdéssel. És feleljenek rá, ahogy tudnak. Éppen ez tartja meg a világot.

Az önök civilizációja rákos daganat, egy óriás amőba, mely mohón fal be magába mindent, ami körülötte hasznos és tápláló, és csak bűzös, mérgezett végtermékeket lök ki magából.

Nem számít, hogy én miben hiszek. Az a lényeg, hogy az emberek miben hisznek.

Egyáltalán mi nyugtalaníthat embereket, ha nem kell minden pillanatban védelmezniük az életüket és állandóan azért harcolniuk, hogy akár csak egy nappal is meghosszabbíthassák?

Maga az ember sokszor nem is sejti, mi történik vele, vagy teljesen hamisan láthatja azt, ami történik, miközben az eseményeket a saját világfelfogása szerint próbálja rendezni. De a sorsnak saját logikája van.