Vannak dolgok, amelyekkel egyszerűbb olyankor találkozni és olyankor végezni, amikor az ember érzékszervei kicsit bódultak.

Csodálatos, hogy mi mindent képes elviselni az ember a legnyomasztóbb félelem idején, a rémület szorításában, a legnyomorultabb kétségbeesésben is.

Öreg és magányos, ez önmagában is elég rossz. De öregnek és magányosnak lenni úgy, hogy közben az önbecsülését is elveszíti, az már elviselhetetlen.

A nevetés, olykor keserű nevetés védi meg attól, hogy ne hagyjon nyomot rajta a mocsok és őrület.

Akár tetszik, akár nem, egy nagy család tagja. Az emberiség családjáé. Ideges, veszekedős társaság, gyakran téved, sokszor jön zavarba, de olykor nemes és csodálatra méltó, és ami a legfontosabb, minden tagjára ugyanaz a sors vár.

Vannak, akik azt állítják, a szemkontaktus elkerülése jelzi, hogy az állat elfogadja az ember felsőbbrendűségét; ahogy a közember elismeri a királyét. Mások szerint viszont ez azt jelenti, hogy az állatok - Isten ártatlan teremtményei - meglátják az ember szemében a bűnt, és szégyellik magukat az emberiség nevében is.

A tudományos-fantasztikus irodalom alapvetően a remény irodalma.

Nem félt a sötéttől. Attól félt, hogy az emberek mekkora kárt képesek okozni egymásnak akár sötétben, akár fényes nappal.

Olyan korban élünk, amikor az emberek szívesebben elfogadják az abszurd összeesküvés-elméletet, mint a tényeket, az egyszerű, megfigyelhető igazságot. Mintha összekeverték volna a valódi életet a fantáziálással.

Egész életében a józan ész és logika embere volt, sokszor mondta is, hogy ebből van a legkevesebb ezen a világon. Nem rajongott azokért, akik érzelmi és nem intellektuális indíttatásból cselekedtek. Most azonban cserbenhagyta a józan ész, és a logika sem tudta legyőzni ösztönös félelmét.

A világ tele van olyanokkal, akik senkit és semmit nem tisztelnek, tőlünk viszont azt várják, hogy tiszteljük őket, hogy értsük meg a gyilkosokat, hiszen oly rosszul bánt velük az élet.

Ha nincsen erős, elfogadó szeretet férj és feleség, szülő és gyermek között, akkor nincs megértés a nagyobb közösség tagjai iránt sem.

Minden egyes család elsősorban a sajátjait védi és óvja.

Isten nem adni akarja a válaszokat. Azért vagyunk ezen a világon, hogy magunk keressük meg azokat. Hogy saját erőfeszítéseinkből, próbálkozásainkból tanuljunk.

Lehet, hogy a gonosz önmagában fáradhatatlan, ezt készséggel aláírom. De a szerelem és a barátság is fáradhatatlan. A család is fáradhatatlan. A hit is fáradhatatlan. Az emberi lélek is. A szív pedig még a legfáradhatatlanabb erőt, az időt is felülmúlja, sőt, akár le is győzi.