A halottak halottak maradnak, s az élők csak arra várnak, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

Az élet ajándék, melyet vissza kell adni, de addig is boldognak kell lennünk.

Félelem és szerelem elválaszthatatlan volt. Ha az ember egyszer megengedte, hogy szeressék, sebezhetővé válik, és a sebezhetőség félelemhez vezet.

Némelyek már születni is úgy születnek, hogy szájukban van a vér íze.

Egy múlt nélküli embernek nincsen jövője sem.

A barátok és a család, a tudat, hogy ők törődnek veled, ez tudja a gondokról elterelni a figyelmünket. Ha szeretünk, és engedjük, hogy szeressenek minket, azzal tartalmat adunk az életünknek. Ebben különbözünk az állatoktól. És legalább egy időre, a szerelem segítségével elfelejtkezhetünk az istenverte sötétségről, ami a legvégén mindannyiunkra vár.

Szentek az áldozatok, mert mások helyett haltak meg, kiket a sors hagyott élni.

Aki nem akarja a tökéletességnél alább adni, az álmokban kell menedéket keressen!

Az eső könnyeket sírt az ablakra.