Egyéniségünk háromnegyedéről lemondunk, hogy hasonlíthassunk másokhoz.

Aki azt akarja, hogy ítélete hitelre találjon, mondja ki azt hidegen és indulat nélkül.

A jelen soha ki nem elégít; a jövendő pedig bizonytalan, és a múlt visszahozhatatlan.

Csak egy velünk született tévedés van: azt hinni, azért élünk, hogy boldogok legyünk.

Az ember a saját akaratának a foglya.

Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.

A gondolat elhal, mihelyt szavakban ölt testet.

Egy probléma három fázison megy keresztül, mire elismerik valósként. Először nevetségesen hat, azután harcolnak ellene, végül magától értetődőnek tartják.

Boldogságunk kilenctized része kizárólag egészségünkön nyugszik. Ha egészség van, az minden élvezet forrásává válik, de ha nincs, az egyéb javak, a szubjektív értékek sem boldogítanak, mert a szellem, a hangulat, a temperamentum szárnyalását is lecsökkenti, elnyomorítja a betegség.

Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük.

Egész életünkön keresztül mindig csak a jelent birtokoljuk és sohasem többet. A különbség csak az, hogy eleinte hosszú jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú múltat
magunk mögött.

Általában tanácsosabb, ha azzal mutatja ki eszét az ember, amit elhallgat, mint azzal, amit elmond.

Nyerni fogunk rajta, ha élvezeteket áldozunk föl, hogy fájdalmakat kerülhessünk ki.

A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar.

Sem szeretni, sem gyűlölni magában foglalja a felét minden életbölcsességnek. Semmit sem mondani és semmit sem hinni el a másik felét.