A nemi viszony a háború oka és a béke célja... minden célzás kulcsa, minden titkos pislantás, minden ki nem mondott ajánlat s minden lopva vetett tekintet tartalma; mindennapi gondja-gondolatja a fiataloknak és gyakran az öregeknek is... folyton kész anyaga a tréfának, csak azért, mert a legmélyebb komolyság az alapja. Mert a világ pikantériája és tréfája, hogy... mindenkinek fő-főügye, mégis titkosan űzik... amelynek elérésével azt hisszük, hogy minden el van érve, elhibázásával pedig, hogy minden el van hibázva.

Valamely kedvelt állatunkat csak szűk korlátok közt bírjuk boldogítani. Így áll ez az embernél is: az egyénisége eleve kiszabja lehető boldogságának a mértékét.

Mindenki azt hiszi, hogy saját képzeletének határai azonosak a világ határaival.

Az a balga hit, hogy az állatokkal szemben való viselkedésünknek nincs erkölcsi jelentősége - vagy hogy ennek az erkölcsi felfogásnak nyelvén szóljunk: az állatokkal szemben nincsenek kötelességeink -, felháborító durvaság és barbárság.

Nincs bizonyos igazság, minthogy az egész világ az alany számára tárgy.

Olyanok vagyunk, mint a bárányok, amelyek a mezőn játszanak, miközben a mészáros már kiszemelte egyiket-másikat: hisz nem tudjuk jó napjainkban, mily csapást határozott el számunkra bármely pillanatban a végzet - betegséget, üldözést, elszegényedést, elnyomorodást, vakságot, megőrülést, halált.

Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.

A Földön az emberek az ördögök; az állatok pedig a meggyötört lelkek.

Ki tudná a halál gondolatát elviselni, ha élni öröm volna?

Minden embert tisztelni kell, akármilyen sajnálatraméltó vagy nevetséges. Emlékeznünk kell, hogy minden emberben ugyanaz a lélek van, mint bennünk. Még akkor is, ha a másik testileg, lelkileg visszataszító, így kell gondolkoznunk: "Igen, ilyen szörnyűségnek is kell lennie, és el kell viselni őket." Ha kimutatjuk nekik ellenszenvünket, először is, igazságtalanok vagyunk, másodszor, kihívjuk őket olyan harcra, mely nem a koncért, hanem az ő létükért folyik. Akármilyen is, képtelen megváltoztatni magát. Mit tehet? Küzd ellenünk, mint a halálos ellenségével. Hiszen valójában mi akkor akarunk jók lenni hozzájuk, ha ők már megváltoztak, és nem olyanok, amilyenek. De ez számukra lehetetlen. Éppen ezért, jó szándékúnak kell lennünk minden emberrel, bármilyen is legyen, és ne várjuk tőle azt, amire képtelen, hogy más ember legyen.

Az ember csak akkor olvasson, ha saját gondolatainak forrása elakad, ami bizonyára a legjobb fejjel is megtörténik. Ellenben, ha a könyvvel, amelyet a kezetekbe vesztek, a saját őserejű gondolataitokat űzitek el, ez bűn a szent szellem ellen.

Hogy a legkitűnőbb adományoknak gyakran legkevesebb a csodálója, és hogy az emberek legtöbbje a rosszat tartja jónak, ezt a bajt nap nap után láthatjuk. E pestis ellen mi a védelem? Kiirtani teljesen erőnkön túlmegyen. Mégis van egy ritka szer ellene: a bolondok legyenek bölcsek! De lám, sohasem válnak olyanokká, soha nem értik meg a dolgok becsét. Szemük lecsukva, nem az eszük, hitványságot dicsőítnek mindörökké, mert a jót soha föl nem ismerték.

Az ember tehet, amit akar, de nem akarhat úgy, ahogy neki tetszik.

Az egészség nem minden, de az egészség nélkül minden semmi.

Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.