Ha az ember maga meg nem tud mindent csinálni, másoktól sem várhatja el!
Olyan elme ellen harcolunk, amely sokrétű, leleményes, zseniális ötletekre képes, úgyhogy valahányszor úgy hisszük, jó úton vagyunk az igazság felé, valójában tévútra terel bennünket, amely sehova sem vezet. Ez a látszólagos hiábavalóság, ez a folyamatos meddőség nem természetes... ez mesterséges, ez tervszerű. Egy kifinomult, találékony elme mesterkedik ellenünk... sikerrel.
Ha már mindenáron meg akarsz állni a lábadon, olyan helyen vállalj állást, ahol kellemes környezetben, rokonszenves emberekkel dolgozhatsz együtt!
Mikor nagyobb pénzösszegekről van szó, nem ajánlatos megbízni senkiben.
- Ahányszor az anyám halálára gondolok, tudja, mit látok magam előtt?
- Mit?
- Egy tányér lekváros palacsintát és saját magamat, amint rábámulok. Még ma is éppolyan tisztán látom, mint akkor, ahogy a lekvár kicsurog a palacsintából. Nem sírtam, és nem szóltam semmit. Emlékszem, csak ültem, mintha kővé meredtem volna, és a palacsintát bámultam. És tudja, még ma is, valahányszor lekváros palacsintát látok egy bódéban, étteremben vagy bárhol, hirtelen rám tör az elkeseredés, borzalom és szomorúság érzése. Néha egy pillanatig nem is emlékszem, miért.
Ha az ember nem érti, mit jelent valami, az rendszerint attól van, hogy rossz oldaláról nézi a dolgokat, kivéve, persze, ha túl keveset tud.
A nőkkel kapcsolatban mindig az volt az elvem, ha ők nem unnak rám, előbb-utóbb én unok rájuk.
Néha az az érzésem, minél nagyobb művészi tehetség valaki, annál kevesebb józan esze van a mindennapi életben.
A filmesek élete állandó feszültséggel jár, és minél sikeresebb valaki, annál nagyobb a feszültség. Mindig, egész álló nap a nyilvánosság szeme előtt vannak. A forgatás kemény, egyhangú robot, hosszú órákon át. Ott kell lenni reggel, és ülni és várni. Aztán eljátszani egy apró jelenetet, amit újra meg újra felvesznek. Színházban több mint valószínű, hogy egy egész felvonást próbálnak egyszerre, vagy legalábbis a felvonásnak egy részét, természetes sorrendben. Így a dolog többé-kevésbé emberi és átélhető. De ha az ember filmet forgat, akkor teljesen felborítják a sorrendet. Egyhangú, idegőrlő munka. Kimerítő. Luxuskörnyezetben élnek, persze, nyugtatókat szednek, fürdőket vesznek, kozmetikázzák magukat, és orvosi felügyelet alatt állnak, van szórakozás és estélyek és társaság, de mindig szem előtt vannak. Sose vonulhatnak el egy csendes zugba. Sohasem engedhetik el magukat igazán.
Igazából nem azt bánom, hogy öregszem, önmagában nem. Inkább az apró méltatlanságokat.
A virágok felesleges cifraság, de a hölgyek bolondulnak érte, mert nem tudnak mit kezdeni a ráérő idejükkel!
Mindent a maga idejében. Nem okos dolog siettetni a dolgokat. Látni kell az utat, amelyen előre akar haladni az ember.
Az ember mindig reménykedik az emberi természetet illetőleg!
Be kell vallanom, nekem úgy rémlik, az urak egyáltalán nem olyanok, mint akik nagyon tekintettel lennének a kötelességükre, amennyiben a feleségükről van szó.
Ha egy férfi elkezd faggatni egy férfit régi szerelmi kalandjáról, az elképesztő pimaszság... de olyanfajta pimaszság, amit egy nő megengedhet magának, ha... ha elég okos.