Valamennyien szoktunk képzelődni. Mindnyájan képesek vagyunk elhitetni magunkkal, hogy többet láttunk annál, mint ami a valóságban történt. Emberöltőnyi tengeren szerzett tapasztalat mondatja ezt velem, és jobban bízom a saját szememben, mint bármilyen fickó beszámolójában.

Semmi sincs bámulatosabb, mint az őrült elme hallatlan agyafúrtsága. Kivéve talán az épelmejű ember kivételes bogarasságait!

A szeretet a féltékenység súlya alatt könnyen változik gyűlöletté!

Ahogy mondani szokták, amit látunk, az nem mindig az igazság. Az embernek a gondolkodás fényénél kell látnia! Használnia kell a szürkeállomány sejtjeit!

Soha nem szabad lemondanunk arról a feltételezésről, hogy a dolgoknak van logikája!

A kedvességről mint emberi tulajdonságról manapság alig beszélnek... Pedig még Charles Dickensnél is megtaláljuk e bájos kérdésfelvetést a David Copperfieldben:

Az emberi természetben nincsenek nagy különbségek, bárhol is éljen az ember, falun pedig kiváltképp jó lehetőség adódik arra, hogy közvetlen közelről lehessen megfigyelni minden kis rezdülést.

Az ember talán hajlamos a túlzásokra, hogy szándékosságot lásson ott is, ahol lehet, hogy merő véletlen.

Eddig mindig azt tapasztaltam, ha az ember butábbnak mutatja magát, mint amilyen valójában, az esetenként elég eredményes.

Én úgy hiszem, hogy valójában nincs is az emberekben oly sok gonoszság, mint amennyi az izgalom utáni vágy.

Milyen bolondok is azok, akik letérnek az egyenes útról. Tiszta lelkiismeret: ez a legfontosabb az életben. Ha ez megvan, az ember az egész világgal szembenézhet, és bárkinek, aki az életébe bele akar avatkozni, szemébe vághatja, hogy "Menjen a pokolba!"

A büszkeség a kudarc hírnöke!

A klasszikusok tanulmányozása nem olyan, mint egy modern levelező tanfolyam; nem egy létra, ami gyors sikerhez vezet! Az embernél sem a munkával eltöltött órák a fontosak, hanem az üres órák, a pihenés órái. Ez a tévedés mindnyájunkra jellemző.

Normális emberek olykor felettébb meglepő dolgokat követnek el, abnormális emberek pedig igen józanul és köznapi módon viselkednek. Úgy érzem, a legcélravezetőbb módszer, ha mindenkit összehasonlítok valaki ismerőssel. A világon igen kevés alaptípus van.

Intuíció az, amikor valaki elolvas egy szót, anélkül, hogy kibetűzné. Gyerek nem tud ilyet csinálni, nincs meg a kellő tapasztalata. De a felnőtt felismeri a szót, mert már gyakran látta.