[A nők] szeretik azt hinni, hogy az ösztön az a különleges fegyver, amivel Isten őket felruházta. Minden olyan esetre, amiben igazuk van, kilenc olyan esik, amiben az ösztönük téved.

Téged szeretlek a világon a legjobban, ha élhetnék, mindent megtennék, hogy éljek, hogy veled lehessek. De nem élek sokáig, érzem.

Vannak ilyen emberek. Az igazsággal szembe tudnak nézni, akármilyen szörnyű is, mert bátorsággal fogadják az életet, azzal a bátorsággal, ami nélkül az élet nem ér egy fabatkát sem.

Én házasságpárti vagyok. A futó kalandokat mindig is olyan avítt dolognak tartottam. Bajlódás a személyi iratokkal meg motelokkal s a többi. Sose lesz szeretőm, kivéve, ha más módon nem tudom megkapni!

Az embereknek igazából nincs szükségük indokra, hogy úgy érezzenek, ahogy éreznek. Egyszerűen csak úgy intézik a dolgot.

A fiatalkori bűnözés nagy része az exhibicionizmusból ered: sok fiatalnak annyira kudarcokkal teli, boldogtalan családi életben volt része, hogy az efféle rablások meg betörések közben hősnek érzik magukat.

A fiataloknak igencsak nehéz elképzelniük, hogy valamikor az öregek is fiatalok voltak, copfot hordtak, tizedes törtekkel meg kötelező olvasmányokkal bajlódtak.

Maga az orvosokra hallgat. Nem volna szabad. Hiszen azok mihez értenek? Semmihez, vagy csak annyiszor, amennyitől még veszélyesebbek lesznek.

Az a nő, aki olcsó parfümtől szaglik, súlyos emberiségellenes bűntettet követ el.

Az ételek terén a nők általában meglehetősen bizonytalanok. Sok az olyan, aki elmegy vacsorázni a lovagjával - és észre sem veszi, hogy mit eszik. Azt rendeli, amit az étlapon elsőnek meglát.

A heves vérmérséklet önmaga biztonsági szelepe. Aki ugat, az nem harap.

Haszontalan dolog elmondani egy fiatal lánynak, hogy egy férfi rossz hírben áll, nem igaz? Ez csak olaj a tűzre.

Az eltitkolt tények gyanús jelentőséget nyerhetnek. Az őszintén bevallott tényeket néha kevésbé fontosnak tartjuk, mint amilyenek valójában.

Az emberek ne tanuljanak egymástól. Minden egyéniség fejlessze a legmagasabb szintre saját képességeit, és ne próbálja valaki más képességeit utánozni.

Két csoportba sorolhatjuk a színészeket: az egyik beleéli magát a szerepébe, a másiknak sikerül a személyisége bélyegét rányomni a szerepére. Ebből az utóbbi csoportból kerülnek ki rendszerint a színész-rendezők. Megragadnak egy szerepet, és összeolvasztják a saját egyéniségükkel.