Aki nem önmagát helyezi az élete középpontjába, hanem a szeretetre vágyó másik embert, vagyis aki nem mindenáron a saját boldogságát keresi, hanem örömmel dolgozik mások boldogításán is, az előbb-utóbb menthetetlenül maga is boldog emberré válik.

Akkor járunk jó úton, ha elsősorban szerethető és szerető emberré akarunk válni, nem pedig boldogsághajszolókká.

Isten nem tolakodó.
A benned lévő űrt
csak úgy tölti be,
ha kívánod és
magadba hívod Őt.
Vágyakozás nélkül
nincs élő kapcsolat.

A hit alapvetően Isten ajándéka.

A mi hitünk is csak akkor lesz hiteles és követendő a gyermekeink számára, ha nem csupán hagyománytiszteletből, félelemből, hanem szeretetből gyakoroljuk. Ezt a gyermekeink szavak nélkül is tökéletesen megérzik.

Meggyőződésem, hogy ebben a komor világban is sikert sikerre halmozhatunk, ha a szeretet sugárzását tesszük meg életünk céljává.

Egyedülálló hangszer vagy
Isten kezében.
Engedd, hogy a Lélek által
megszólaljon benned az üzenet,
amelyet rajtad keresztül
szeretne közölni az Úr.

Csak szeretetben érdemes élni. Méghozzá olyan szeretetben, amely megérint, sőt átölel és elengedni is képes, ha a növekedés ezt kívánja.

Ha boldogok akarunk lenni, akkor meg kell tanulnunk olyannak elfogadni magunkat, amilyennek Isten megteremtett.

A türelem tulajdonképpen a szeretet építőművészete. Egyfajta "passzív" alkotás, amikor a belőlünk áradó szeretet és bizalom éppen azáltal készteti változásra a másik embert, hogy nem szólunk bele az életébe, nem sürgetjük, nem szabunk neki sem határidőt, sem feltételeket. Egyszerűen csak várunk rá. Ez a legfontosabb.

A szeretet:
kiválaszt, megszólít,
megtart és elenged,
de soha nem sajátít ki,
legfeljebb örömmel elfogadja,
ha önként csak neki
ajándékozod magad.

A hűség egyfajta erős elhatározás, mondhatjuk döntésnek is, hogy nem hagyjuk el a párunkat, hogy elfogadjuk olyannak, amilyen, hogy szeretettel segítjük minden törekvésében, vele akarjuk leélni az életünket.

A világ mai urai számára ez az Isten, a meredek arányban növekvő fogyasztás és az ebből kinyerhető profit. A többi az mind másodlagos.

Aki a családban nem kap pozitív mintát arról, hogy miként lehet a szeretetet adni és elfogadni, az a saját életében is mindig küszködni fog ezeknek a gyakorlásával.

Ne csak élni hagyjuk egymást, segítsük élni a másikat, hogy a maga útját járhassa, még akkor is, ha ez az út éppen tőlünk elvezet. Tanuljunk meg lemondani arról, hogy minden úgy történjék, ahogyan elgondoljuk és ahogyan szeretnénk. Amíg ezekre nem vagyunk képesek, nem tudunk bensőségesen ünnepelni, mert állandó csalódottságot élünk meg amiatt, hogy a világ nem olyan tökéletes, mint amilyennek megálmodtuk.