A hit valójában nem filozófiai kérdés, hanem életforma. Egész életünk, a gondolkodásunk és a cselekedeteink teljes szívvel való alárendelése annak az eszmének, amit az életünk zászlajára tűzünk.

A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis "önmagadból", és összetör:
Csak hogy felemelhessen.

Az imádság a lélek lélegzetvétele.

Minden szép számomra, ami szeretetet sugároz felém.

Az az érzésem, hogy minden, ami jó, az valahol szép is, de az, amit szépnek látunk, még nem biztos, hogy jó is.

A szeretetét válogatás nélkül ránk sugárzó Isten a saját gyönyörűségére teremtett minket különbözőnek. A keresztények egysége nem a "kényszerű" egyformaságban fog megnyilvánulni, hanem az egymás iránti elfogadó szeretetben.

Ha tudásod a szívedből fakad, bölcs vagy, de ha csak könyvekből gyűjtötted: legfeljebb műveltnek tarthatod magad.

A szeretet az a kulcs, amelynek idővel egyetlen zár sem tud ellenállni, de türelem nélkül ez is könnyen beletörhet a zárba.

Ha a hétköznapok gondjai behálózták is az életed, ha nincs már lehetőséged, hogy a körülményeiden változtass, mégsem vagy fogoly. A lelked szabad, - s a lázító kényszeren túllépve - hatalmadban áll önként is elfogadni, amit a sors adott. Nincs olyan börtön, amelyből lelked az égig ne érne.

Kérlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok, s akkor egyre jobb leszek!

Lelked igazi otthona a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán.

Tested leple
Fellebbentve,
Szerelmedbe
Vetkezem.

Szerelmedbe
feledkezve
testem csendje
felpezseg.

Szerelmed zene,
bennem zeng egyre...
Elvehetetlen
e szeretetteljes jelen.

Egyetlen
perc se teljen el,
melyben nem zeng fel
bennem szerelmed!